BOLONDOZÁS

 

 

 

 

FÉNY VAGY

Borús az ég,
Én mégis látom a fényt,
Hiszek neked,
Nem tudom miért,
Vagy mert hinni akarok,
Vagy mert nekem csoda vagy,
Ami olyan szép,
Hogy derűt hozol akkor is,
Ha borús az ég.
Nem is akarom tudni mitől van,
Csak legyen ez az álom,
Hogy Te egy csoda vagy,
Hinni akarom, 
Te az enyém vagy,
Hiába borús az ég,
Nekem a fény vagy.

 

 

 

OKA VAN

Zuhanok,
Csapódom akkorát a földön,
Hogy magamon meglepődöm,
Ezt hogy élhettem túl.
Kevesen vannak kik kibírnák,
Mivel az ég sújt le rám,
De felállok a porból,
Könnyektől sáros arccal,
S kérdőre vonom az eget.
Miért teszed ezt velem?
Mi a szándékod,
Mire jó ez a próbatétel?
De nincs rá felelet.
S nem is kell,
Mert van hitem.
Oka van, hogy megszülettem,
Oka van, hogy élek,
Nem kell most még mindent tudnom,
Az út végén elég lesz.
Most az a dolgom,
Hogy kiálljak mindent,
S értelmet adjak annak, hogy élek.

 

 

 

 

 ERRE NINCS IDŐM

Erre nincs időm,
Hogy tűrjem a sértést,
Nyeljem le a békát,
Mert kérsz.
Majd ha az kell, 
Szólok, kinek kell.
Ehhez az én életem rövid,
Helyük nincs.
Kizárok mindent ami bántó,
Ami sértő.
Nekem túl drága az idő,
S erre nem adok.
Becsülöm annyira az életem,
Hogy ne hagyjam,
Hogy bántsatok.

 

 

 

FŐSZEREPBEN

 

 

 

 

 VILÁGOM VAGY

Nem a világ, mondtad.
Igazad van,
Nem a világ.
Ennél sokkal több,
Te az én világom vagy.
Ha neked fáj,
Nagy világ elbírná,
De én,
Érző ember vagyok,
Nagy szívvel,
Ha téged valami bánt,
Nekem is fáj.
Kit érdekel a világ, 
Ha nélküled,
Én világom üres lenne,
Semmit nem érne.
Értelme attól van, 
Hogy Te vagy.
Világom vagy.

 

 

 

 

JAJ, SZÍVEM !

Jaj, szívem!
Tudom én,
Hiába minden,
Sorsom vagy s én tied.
Erről nem mi döntöttünk,
Az égiek,
Kitérni előle nem lehet.
Elfogadtam.
Van valami,
Mi össze köt minket.
Nincsenek bennem kételyek,
Nem keresek magyarázatot,
Tudom tied vagyok,
Mert ezt érzi szívem.

 

 

 

 

AGYAMENT BAROMSÁG

Barát vagyok magammal,
Szóba állok az agyammal,
Nincs miért szégyellnem magam,
Szóba áll velem az agyam.

Veled nem biztos, hogy szóba állnék,
Lehet, barátod se lennék,
Lehet, téged szégyellnélek,
Ha már ismernélek.

Jó ízlése van az agyamnak,
Ha magammal beszélgetek, jó a társaság,
Hidd el!
Sokkal jobb, mint az álszent hazugság.

 

 

 

 

 

 HOPP

Hopp! Ugrok.
Megint egy megoldott dolog.
Mint akadályugró a pályán,
Olyan vagyok.
Megyek, megyek,
Akadálynál megtorpanok,
S nézem.
Hogy fogom tudni átugrani?
Hogy oldom meg a feladatot?
Neki rugaszkodom, átugrom,
S örülök, egyel kevesebb.
Majd folytatom.
Következő lécig, mi életem szegi.
Ez sem könnyebb.
El is bukom, nem is egyszer,
De felállok,
S valahogy mégis megoldom,
Mert tudom.
Nem teszi meg helyettem senki.
Ez az én életem, az én utam,
S ezt tudom.

 

 

 

 

 

 

CSAK EGY PORSZEM

Sokan vannak,
Kiktől meg sem kérdik.
Ha haza érnek fáradtan.
Hogy érzed magad?
Mégis teszik dolgukat,
Cserébe,
Jó szót nem kapnak.

 

 

 

 

 

 

FELHŐK FELETT


Felhők felett mindig süt a nap,
Talán ha ebben bízol, az nap is eljön majd,
S persze, hogy eljön, mert el kell jönnie,
Örökké nem maradhat így, borúsan az ég,
Csak szél kell, hogy elfújja felhőt feletted,
Mi magával sodorja múltat,
S végleg elfeledd,
Mikor kifog sütni a nap, 
Új élet kezdődhet,
Épp úgy mint tavasszal,
Minden üde s zöldebb,
Hiszen tavaszt így éled meg,
Csak látnád már a sugarakat,
Ahogy áttörik a felhőket,
Mint remény, mi felcsillan,
S fénynyilak egy új,
Ismeretlen utat mutathatnak,
Oda, hol már boldogabb vagy.

 

 

 

 

GUBÓ

Néha rám tör a mindenki hagyjon békén,
Begubózott pillangó vagyok érzés.
Mi bennem van olyan mély,
Felszínt meg minek súrolni.
Ilyenkor csak töprengek
Dolgokat analizálom,
S azon bánkódom,
Mennyivel könnyebb lenne,
Nem gondolni semmire.
Szidom magam, magamnak:
Miért akarod megérteni?
Muszáj neked mindent tudni?
Befolyásolni úgy sem tudod.
Könnyebb azoknak,
Kik csak tengnek, lengnek,
Hagyják, hogy a dolgok,
Maguktól megtörténjenek.
Velük meg nem történik semmi,
Ha így élnék, nem is én lennék,
Nem tudnék unalomban élni.

 

 

 

 

FÉNYBEN ÉLSZ


Naiv vagy, mint egy kisgyermek,
De ki tisztább, 
Gáncsos felnőtt,
Vagy egy gyerek?

Hányszor csalódsz, 
Mert bízol s hiszel?
Hányszor éled meg, hogy elesel?
Eleve rosszat gondolni, 
Mindent sötéten látni,
Még nem is ismered,
De rosszt feltételezd?
Képtelen vagy így élni,
S nem is szeretnél.
Muszáj másképp látni,
Jót keresni, a reményt,
Szemekben megcsillanó fényt.
Az állatok, 
A növények sem élnek sötétben,
Akkor egy ember, 
Miért választaná ezt?

 

 

 

BARÁT, VAGY ELLENSÉG

Barát, vagy ellenség?
Ellenségre nem tartok igényt,
Barátokból, meg sosem elég.

Ha támadsz, ha áskálódsz,
Te választod,
De nekem ellenség leszel,
Háborúkat meg nem szeretem,
Nem kellenek ellenségek,
Így egyszerűen kitöröllek,
Nekem Te nem is létezel.

Ha barát vagy, én választottalak,
Mellettem állsz akkor is,
Ha nem jó hallani amit mondasz,
Talán ettől még inkább az vagy.
Tudom azért teszed, mert jót akarsz,
Mert féltesz, aggódsz miattam,
Ettől tudom, hogy jól választottam.

 

 

 

 

EZ VAGY AZ

Lehet, hogy becsapom magam,
Talán így könnyebb,
Könnyebb elviselnem mindent.
Hát igen,
De mégis, ha rád gondolok,
Hinni akarok,
Elakarom hinni, hogy szeretsz.
Mi tévő legyek?
Hallgassak a józan eszemre,
Miben nincs érzelem,
Vagy hallgassak a szívemre,
Mi ha csalódik fájhat?
S most, hogy döntsem el,
Melyik igaz?
Ez, vagy az?
Ha a szívem hazudik,
Szót fogad az eszem,
A szívemre hallgatok,
Ő az erősebb.

 

 

 

 

EGY CSEPP A TENGERBEN


Egy csepp a tengerben,
Mondják, észre sem venni,
De a tenger semmi más, mint víz cseppek.
Tengernyi vízcsepp.

Mikor kicsi voltál, csak mesével ettél,
Minden etetésednél kitaláltam egy új mesét.
Egyszer kaptál egy könyvet Hamupipőkét,
Sírtál rajta, hogy vérzik mostohatestvér lába,
Maradtak a saját mesék.
Mikor oviba mentél, első héten nem ettél.
Azt mondtad: anyukám majd otthon megetet.
Otthon mindig van mese,.ő mindig mesél.
Egy csepp a tengerben egy mese.
Kitalálni tengernyi történetet,
Hogy mese legyen étked,
Cseppek a tengerben.

Mikor kicsi voltál, együtt fürödtünk,
Tele volt a kád játékkal, s miközben játszottunk,
Kiválasztottam négy betűt, azt énekeltük.
Számláltuk ujjakat, rajzoltuk a betűket,
Megtanultad az ábécét, s észre sem vetted.
Majd eljött a nap, mikor boldogan futottál,
Repültél mint egy angyal, hogy tudsz írni.
Emlékszem a mondatra, meséből eredt,
Még nem voltál öt éves tudtál írni, olvasni.

Egy csepp a tengerben egy ének,
Ábécét adta neked,
Hogy mese legyen az életed,
Cseppek a tengerben.

Mikor kicsi voltál szeretted a vizet,
Én meg mindig féltem, mi lesz ha lenyeled.
Megtanítottalak vízen lebegni,
Bármi történik, fent tudj maradni.
Szép lassan úszni is megtanultál,
Ha sikerült minden méterért egy taps járt.
Később búvárkodtál, a fejed ki sem vetted,
Mint egy hal, imádtad a tengert..
Egy csepp a tengerben minden aggódás,
Féltő gondoskodás,
Hogy gondtalan legyen életed,
Cseppek a tengerben

 

 

 

VAN SZÍVED

Elég csak mondanod,
Nincs semmi bajod,
S megnyugszik a lelkem.
Ha tudnád mennyire féltem,
Nem tetted volna velem.
Nem engedted volna,
Rettegjek,
Ha van szíved,
S tudom hogy van,
Különben nem éreznél,
S nem fájhatna soha,
De nem ilyen vagy.
Tudom.
Erre nem kell semmit mondanod,
Nem kell bizonyítanod,
Mert tudom.

 

 

 

 

 

SODRÁS

Elnyelnek a hullámok,
Tengernyi víz feletted,
Tehetetlenül evickélsz,
Árral küzdesz.
Arcodba csap a hullám,
Újabb pofon,
Nyeled a vizet,
Ahogy könnycsepp,
Végig folyik arcodon.
Majdnem bele fulladsz,
De csak úszol, úszol,
Kifelé,
Föld legyen alattad,
S végre,
Partot érj.

 

 

 

 

AGGÓDOM ÉRTED

Nem bírnám elviselni, ha bajod esne,
Rossz hallanom, ha bánatos vagy,
Teheltelenül nézem az egészet,
Amint egy kagyló elzárkózol,
Bezárod magad. 
Nézem kívülről ahogy szenvedsz.
Nem tudom mivel lehetne feltörni,
Nem tudom, mit is tegyek,
Segítenék,
Ha tudnám, hogy nyújthatom kezem,
Nem kellene aggódnom tovább,
Nekem sem. 

 

 

 

 

SZÁRNYALJ

Ha szárnyalni szeretnél,
Tudod mi kell hozzá?
Bátorság,
Semmi más nem kell,
Csak tárd szét a karod,
S emelkedj fel,
Az élet terhét hagyd el,
S élvezd a szárnyalást,
A gondtalan életet,
Elhagyhatsz mindent,
Ami visszaránt,
Szabad vagy,mert szabadnak születtél,
Saját életeddel, csak te rendelkezel,
Ne mások mondják meg mit tehetsz,
Te döntsd el hogy éled az életed,.
Mert csak ez az egy van,
Nincs több esélyed.

 

 

 

 

BOKROS TEENDŐK

Ahány levél az ágakon, annyi feladat.
Bokros teendők,
De melyik fontosabb?
Sorrendet állítok,
Neki rugaszkodom,
Mint hős Amazon,
Megküzdök vele,
Teszem dolgom.
Néha belefáradok,
Úgy érzem szélmalom harcot vívok.
De újra kardot rántok,
Mert ilyen vagyok,
Nem adom fel,
Ilyen az Amazon lelkem.

 

 

 

 

LÉPJÉL

 

 

 

 

 

CSAK ÜLJ MELLÉM

Gyere csak ülj mellém.
Válladra hajtanám fejem,
S csak mesélnék.
Elmondanék annyi mindent.
Ma ehhez lenne kedvem,
Halkan beszélgetni,
Megosztani veled,
Abból a sok dologból egy keveset,
Mi itt van bennem.
Talán könnyebb lenne nekem is,
Ha elmondhatnám neked,
S milyen jó lenne,
Ha Te csak addig csendben,
Fognád a kezem.

 

 

 

 

FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERELEM



Nem kérem, hogy pénzed legyen,
Nem kérem, hogy megváltozz értem.
Ha kérném,
Már nem is Te lennél.
Akkor mi maradna nekem?
Nem lenne kit szerethetnék,
S a szerelmet,
Nem adnám semmiért
Mert Te vagy a legjobb dolog,
Mi történhet velem,
Feltétel nélkül,
Ilyennek szeretlek,
Mert ilyen az igaz szerelem.

 

 

 

RÁD JÁR A RÚD

Rád jár a rúd,
Kínodban nevetsz.
Mik történnek veled!
Számlálod a rudakat,
Egy, kettő, három,
Olyan hosszú a lista,
Végét nem is látod.
Te sem hiszed el,
Milyen széles váll kell,
Hogy ezt a sors játssza el.
Inkább lennél gyenge,
Elesett,
Kit támogatni kell.
Hiába nevetsz,
Elég volt a próbatétel,
Játssza most már mással el.

 

 

 

 

FENEKETLEN MÉLYSÉG

 

 

 

 

 

GONDOLD MEG JÓL

Nagy a szívem,
Olyan nagy,
Néha magam sem értem,
Hogy férhet el bennem.
Nem szeretek mindenkit,
Nem is akarok,
De szeretni nagyon tudok.
Ha felébredsz, reggelit viszek.
Ha beteg vagy, nem alszom.
Ha félsz, ott vagyok melletted.
Ha kéred, éltemből időt adok neked,
Mit vissza nem adhatsz,
Mert nem lehet.
Hát gondold meg jól,
Ha szívemben helyet kapsz,
Ha megbántasz, mennyire fájhat.
Ha csalódom, darabokra török,
Olyankor egy kicsit meghalok,
Eldobok mindent mi volt.
Igaz újjá születek,
De többé nem ugyan az leszek.
Hát gondold meg jól.

 

 

 

 

 

SZÍVEM ADOM

Nem hallgatok másra,
Csak szívemre,
Bármit is mondjon nekem.
Lehet, hogy csalódom,
De szeretnék hinni neked.
Szeretném elhinni,
Amit mondasz,
Igaz lehet.

Legnagyobb kincsem,
Szívem adom,
Két kézzel nyújtom feléd.
Amit cserébe kérek,
Nem ígéret,
Szívedet kérem én.

 

 

 

 

NE ÍGÉRJ!

Ne ígérj!
Nem kell,
S nem is kértem.
Átlátszó szavak,
Mint füst gomolyag,
Sóhajomtól,
Apró leheletemtől szétoszlik a szélben.
Mi lesz ha hurrikán leszek,
Vagy mindent elsöprő ciklon?
Mi lesz,
Ha kiváltod vele tomboló viharom?
Hát gondold meg mit mondasz,
De inkább csak tedd,
Mit szeretnél.
Úgyis az vagy,
Amit adsz,
Nem pedig a szavak.

 

 

 

 

CSALFA TÜKÖR

Csalfa tükör,
Hideg üveg lap,
Nem láthatod lelkem.
Honnan tudnád mi van bennem?
Mint egy szivárvány,
Árnyalatokban lassan megyek át,
Lassú a változás,
Minden nap egy kicsit más vagyok,
Magamon is csodálkozom.
Te meg azt hiszed ismersz?
Pedig kevesen vannak ,
Kikkel megosztom sorsomat.
Hiába nézel üveges tekintettel, 
Te épp így lehetsz,
Mert mindnyájan ilyenek vagyunk,
Ismeretlen ismerősök,
Magunknak is talány vagyunk.

 

 

 

 

JÁTÉK

 

 

 

TÁNCOLJUNK


Bontsunk ki egy pezsgőt,
S igyunk,
Reggelig táncoljunk.
Táncoljuk ki lelkünk,
Érezve, hogy a zene,
Átjárja minden sejtünk.
Hangjával szálljon el,
Minden mi nem kell.
Ne legyen semmi más,
Csak egy bolondos,
Áttombolt éjszaka,
Reggelig tartó,
Tánc.

 

 

 

NEM HIÁNYZOL

Nem hiányzol ,
Megvagyok nélküled.
Ezek szerint életemben,
Nem volt szereped?
Csak egy lufi voltál,
Tele levegővel,
Mit ellehet durrantani?
Minden mit gondoltam,
Csak egy álom?
Igen, így lehetett,
De felébredtem,
S te szertefoszlottál, 
Mint absztrakt látomás,
Elenyésztél a semmiben.

 

 

 

 

SAJÁT MOTIVÁCIÓ MINDEN NAPRA

Újabb törlés,
Újabb radír,
Az már a múlt.
Meg kell tenni,
Mit meg kell tenni,
Mert holnap is van nap,
S nem lehet ugyan az.
Célt el kell érni,.
Nem teszi meg helyettem senki,
Jövő kezemben van,
S elérem.

 

 

 

 

KÍVÜL TÁGASABB

Kívül tágasabb!
Vannak kiknek mondhatod,
Nem értik szavadat.
Mindig megtalálják kiskaput,
Hogy ártsanak.
Azt hiszed könnyű,
Többé be nem engedni,
De mint gonosz szellem,
Beárad kulcslyukon,
Megtalálja gyenge pontod,
Achilleusz inadnál sebez,
Hogy jobban fájjon.
Ezzel tölti életét,
Nem értem miért.
Lehet, máshol szívesen látnák,
Ajtót is megnyitnák.
Miért nem arra megy?

 

 

 

 

FÉLELEM

Félelem erőt vesz,
Megdermeszt,
Egy helyben jársz.
Lépni kéne már.
Holnap mindig mást hoz,
Pedig nem arra indultál,
Nem arra vágysz.
Mások keresztezik utad,
S újabb kitérőkön haladsz,
Kanyargó életed,
Őszintétlen emberek,
Sötét alagutak.
Míg a fényt keresed,
Tapogatod a falat,
Ideje lenne feljutni,
Félelmet magad mögött hagyni,
Kijutni a fényre,
Ideje lenne már.

 

 

 

 

ÁLMODJUNK

Álmodjunk egy olyan világot magunknak,
Hol értelmet nyer minden.
Hol tiszta a levegő,
Köd nem homályosítja el.
Arcokat tisztábbnak látod,
Ha távolba nézel.
Szemek vissza verik a fényt,
Bennük valós képek.
Álmodjunk egy olyan világot,
Hol nem elvesznek,
Hanem kérnek,
Hol békésebb az élet.
Egy olyan világot
Hol érdemes lesz élned.

 

 

 

 

 

SZERETNÉK

Szeretnék annyira nevetni,
Hogy könnyem folyjon,
Szeretnék annyit táncolni,
Hogy cipőm elkopjon,
Szeretnék annyira szeretni,
Hogy másnak hely se jusson,
Szeretnék annyira élni,
Hogy érdemes legyen,
Szeretnék boldog lenni,
Mert így kell élni.

 

 

 

 

SZEREPBEN

Tudnod kéne,
Mit teszel,
De hogy megértsd,
Ahhoz agy s szív is kell.
Valamelyik nincs meg,
Lehet, hogy egyik sem.
Mint üres kosár,
Az vagy amit éppen beléd dobálnak,
Veszed fel,
Mások által ledobott ruhákat,
Játszod szereped,
S azzá leszel,
De jelmezek nélkül,
Csak egy üres kosár vagy,
Mert nekem ember sem.

 

 

 

 

SZERETLEK

Szeretlek.
Egy nap százszor elsuttogom,
Kár hogy nem hallod.
Ezt a szót,
Szeretlek,
Kimondani elégszer nem lehet,
Hát kimondom.
Ha már unod,
Csak szólj,
S újra suttogom.

 

 

 

 

ÁRULÓ

Áruló olyan mint a hold.
Több arcából,
Egyiket látod,
De mint egy skizofrén,
Kettős életet él.
Szemedbe nevet,
Ha hátat fordítasz,
Szövetkezik ellened.
Mikor nem látod 
Hátba szúr,
Elárul téged.

 

 

 

CSODA


Csoda?
Csoda hogy élsz !
Csoda, hogy megszülettél
Láttál-e már nagyobb csodát az életnél?
Az nem mindegy,
Hogy éled-e az életed,
S ha éled,
Hogy teszed.
Látod-e azt mi körül vesz?
Látod-e,
Ha nap süt rád,
Meleget ad,
Ha eső esik,
Oltja szomjadat,
Ha hó hull,
Apró csillagokkal takarja utad?
Csoda ott él benned,
S abban mi körülvesz.

 

 

 

HÁBORÚ


Láttál Te már csatateret?
Háborúban nincsenek nyertesek,
Ha fegyvert fogsz más ellen,
Te is ellen leszel.
Sebeket ejtesz,
Sebeket szerzel.
Csatabárdért mindenkinek fizetni kell.
Lerombolt életek,
Ártatlan gyermekek,
Anyák, kik nem bírják tovább.
Emberek, 
Kik nem kérték a háborút.
Ha kirovod rájuk,
Halld a sírásuk.

 

 

 

 

MEGISMERÉS

Hogy mások mit mondanak rólad,
Tartsák meg maguknak.
Gondoljanak amit akarnak.
Hogy nekem ki vagy,
Majd eldöntöm,
Nem kérdezek utánad.
Pletyka nem érdekel,
Zárt fülekre találnak.
Barát leszel-e,
Vagy ellenség,
Ha megismerlek,
Tudni fogom hova soroljalak.
Veled beszélgetek,
Te szádból akarom hallani,
Hogy élted az életet,
Te mond el,
Te mond el ki vagy.

 

 

 

 

ÚJ NAP

Most már oly sokat volt borús az ég,
Annyi vihar ért,
Mennyi eső,
Könnycsepp mosta arcod,
De elvonult a felhő,
Nap bújt elő,
Hozott rád derűt,
Reményt,
Mutat új utat,
Ha követed a fénysugarat,
Hiába ugyan az a nap,
Ez egy másik nap,
Ez már meleget ad.

 

 

 

 

MÁSSÁG

Kilógni a sorból?
Valójában kevesen mernek,
Sablonok közt élnek,
Csak faltól,
Falig mennek,
Már az ütközéstől is félnek.
Nem mindig választás a másság,
Van hogy nem kéred a terhet,
Ezt hozta az élet.
Az ütődés fájdalmas,
Teher is,
Érdekes is lehet,
De nehéz megélned.
Ha te választod,
Járatlan út,
Melyen előtted nem volt senki,
Ösvényt kell tiporni,
Ha bevállalod,
Keménynek kell lenni.

 

 

 

 

VÁRLAK

Mikor mit osztasz meg,
Rád bíztam,
Szívemre hallgattam,
Bár némán szól,
De elmond mindent.
Ha meghallgatod,
Tudni fogod mit érzek.
Tudni fogod,
Bennem nincsenek kételyek.
Ha jössz,
Ha adsz,
Ha közeledsz,
Magadtól tedd.
Várlak,
De várni nem érdemes.
Nem lesz más a holnap sem,
Már ma itt a szerelem.

 

 

 

 

 

KI TUD ADNI

Kitől vesznek el?
Kinek van mit adni.

Ki tud nevetni?
Ki az életet szereti.

Ki tud sírni?
Ki még tud érezni.

Kit lehet terhelni?
Kinek válla elbír.

Ki tud szeretni?
Kiben van még szív.

Ki tud adni?
Kitől mindezt el is lehet venni

 

 

TÉKOZLÁS

Ha úgy érzed,
Nincs már mit vesztened,
Mikor már nem kapsz,
Csak adsz,
Mint cseppenként a pohárból,
Kiürül belőled minden,
Eljöhet a nap mikor azt mondod,
Most már elég legyen,
Nem kellenek, 
Kik csak elvenni tudnak,
Merítik poharadat,
Minden pillanat ,
Eltékozolt idő,
Ha így marad.

 

 

 

 

 

ÚJ OTTHON

Új otthonra vágysz?
Ezt már kinőtted, 
Mert bővült a család?
Ha segítség kell,
Irodánkban mindent megtalálsz,
Mi olyanok vagyunk,
Mint a szivárvány,
Mindegyikünk kicsit más,
De egységes utat mutat,
Hogy a szivárvány végén megtaláld,
De nem az aranyadat,
Hanem ami ennél fontosabb,
Új otthonodat.

 

 

 

 

ÉREZLEK

Ha beteg vagy,
Aggódom érted,
Ha szomorú vagy,
Sírok helyetted,
Ha rosszat teszel,
Féltelek,
Ha hegytetőn állva nevetsz,
Veled nevetek.
Nevess!
Hogy én is boldog legyek,
Mert bármit teszel,
Ott vagyok veled,
Távolság nem számít,
Mert érezlek.

 

 

 

 

SAKK MATT

Ami a tied, az az enyém,
Ami az enyém,
Ahhoz semmi közöd nincsen.
Vannak ilyenek,
Valakinek semmi sem szent,
Elvenne mindent,
De kérni még nem tanult meg,
Magáénak érzi mi a tied,
Rátelepedik,
Nem engedi el,
Mi az övé,
Titokként rejti el.
Csak birtokolna,
Uralna mindent,
Mint király ül a trónon,
Életed felett,
De ha ledöntöd a bábut,
A sakkjátszma véget érhet.

 

 

 

 

AZ ÉN FÁM

Van egy fa mit én neveltem.
Nem is fa,
Három bokorágból tekertem.
Kaptam mikor gyerekem született.
Hosszú időn át formáltam,
Szabtam,
Míg ilyen lett.
Minden levele egy mese,
Ágai játékok,
Törzse szeretet.
Ha nem tudtál hozzá tenni,
Jogod sincs tönkre tenni.
Az én munkám,
Az én időm,
Az én fám,
Mert én neveltem.

 

 

 

 

 

KÁRÖRÖM

Pókháló fonálként szövi át életed,
S kiáltja Káröröm,:
Megérdemled sorsod!
Hallod olyantól,
Ki csak ártani akar,
S magyarázd el neki,
Te nem a sors vagy,
Csak háló alatt elbújó,
Áldozatára vadászó,
Gonosz pók.
Csípésed méreggel átitatott,
S abban leled örömöd,
Hogy másnak rossz legyen.
Ettől még nem a sors vagy,
Hanem, kitől ég óvjon meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Február Versek
Nelli Gondolatok - © 2008 - 2024 - poltkornelia.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat