EMLÉKKÖVEK

Van egy kis kosárkám,
Benne kicsi kövek.
Valaki kincsekkel tér haza,
Ruhákkal, ékszerekkel,
Én apró kövekkel.
Útjaimon azt keresek,
Felírom rá honnan ered,
S ha előveszem,
Felidézem az emlékeket.
Csak egy apró kő,
De benne mennyi minden,
Városok, folyók, tavak, emberek,
S az életem.

 

 

 

 

 

ENGEDJ KÖZELEBB


Engedj közelebb,
Hogy tudjam miért van ez.
Honnan a szikra,
Mi szívem lángra gyújtotta?
Honnan a hirtelen felcsapó tűz,
Mi hozzád űz,
Mint lángnyelvek,
Összefonódó ősi köteléke?
Nem értem hogy lehet.
Nincs benne logika, 
Csak érzem.
Nem találok rá magyarázatot,
Én sem,
Tudni akarom,
Mi vezet,
Hát engedj közelebb.

 

 

 

 

 

 

HULLÁMVASÚTON

Hullámvasúton vagy ,
Mert felültettek,
Kicsapongó érzések,
Hol fentről a magasból nézel,
Nézed magad,
Nézed az életed,
Hol lentről mászol elő,
Lépésről lépésre,
Haladsz felfele,
Majd újra fent,
És újra lent,
Így váltakozik minden,
A hullámok csendesednek,
Idővel kisebbek a kilengések,
Jutsz lassan egyenesbe,
Már egy másik úton előre,
De ezen most már,
Te vezesd a vonatot !

 

 

 

 

 

 

 AZ ÚT A CÉL

Napsütésben rám tör a mehetnék,
Autóval csak száguldanék.
Hangos zene mellett énekelve,
Megyek az ismeretlenbe.

Erdő mellett elsuhanva,
Előtűnik napsugara,
Utam bearanyozza,
Falombok ritmusa.

Mező mellett elsuhanva,
Megcsap virágok illata,
Táncot járó fűszálak,
Végtelen hullámzása.

S megyek tovább,
Nem is tudom hova.
Oly rövid az élet útja,
Cél, az út maga.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 ANNYI BAJ LEGYEN

Az annyi bajnak annyi baja van,
Mindenkinek annyi baja van,
Hogy annyi baj legyen.
A baj hozza az apját,
A baj hozza az anyját,
A baj hozza a testvérét,
A baj nem jár egyedül,
Ez a rész az apró betűs.

 

 

 

 

 

 

 

KICSIT SOK

 

 

 

VÍRUS

 

 

 

 

HA KÖVET HAJÍTASZ EL

Tudod Te mit teszel,
Ha tiszta vízbe követ hajítasz el?
Felcsapnak a hullámok,
Elsodorhatnak téged.
Lehet hogy nem így lesz,
Partig nem ér el,
Hullámok tovább terjednek,
Víz felszínen
Csillapodnak, 
Lassan elenyésznek,
De fenéken a kő ott marad,
Örök emléknek,
Hogy elhajítottad.

Ha másnak egy bántót mondasz,
Épp ilyen,
Düh csendesedik
Szó nem felejtődik el,
Nyoma örökre ott marad a szívben.

 

 

 

 

 

NEM VAGY JÉG

Menekültél, üldözött a félelem,
Máshoz nyúltál, hogy utol ne érjen,
Elmaradjon mögötted a rettegés,
Hogy ne fájjon, elfojtottál mindent,
Nem vagy jégcsap, magad védted,
Szegény Te, ki mindezt ezt megélted.
Elmúlt !
Már elült a félelem,
Melegség kell hogy olvadj,
Érezz,
Hogy újra lásd az életben a szépséget.

 

 

 

 

 

 

ÁLMODOZÁS

Álmodozásban nincsenek határok,
Még a csillagos ég sem.
Bármit elképzelhetsz,
Bármi lehetséges,
Bármit elérhetsz.

Álmodozunk,
Mert a valóság túl szűk nekünk.
Tágíthatnánk a határt,
De belénk nevelték,
A szokást, az erkölcsöt, a törvényt, a hagyományt.
Mi szűkítjük le,
Zárjuk keretbe,
Ábrándozunk felette,
Pedig egy részét elérhetnénk.

Csak rajtunk múlik hogy így marad,
Vagy merjük tágítani a határokat.

 

 

 

 

 

AZ ÖNZŐ

Az önző csak magának él,
Ha útjában van,
Eladja gyermekét,
Neki nem számít vér,
Vagy testvér,
Míg viszed,
Teherként kapaszkodik beléd,
Árúként megvesz téged,
De csak egy leszel,
Ha ez a cél.
Átgázol testeken,
Lelkeken,
Hallja a sikítást,
Hátra sem néz,
Neki az élet,
Csak egy ócska színjáték,
De a színpadon,
Eladja becsületét.

 

 

 

 

 

 

 

 

A PÉNZ

A pénz önmagában semmit nem ér.
Egy tárgy,
Mit nyomda készít el.
Értéke akkor lesz,
Ha kezedbe veszed,
De minden kézben mást jelent.

Van kinek a pénz csak aggódás, van kinek vicc.
Van kinek napi kenyér, van kinek erre sincs.
Van kinek pénz a cél, van aki ezzel mindent elér.
Van ki lelkét adja el, van kit megvehetsz.
Van kinek ez a szent, van kinek semmit nem jelent.

Te melyik vagy?
Döntsd el magad.

 

 

 

 

 

HIT ÉS ATTITŰD

Nincs olyan hogy az élet,
Tálcán kínál fel mindent.
Keresd meg mit szeretnél,
Tűzd ki a célt.
Emeld lábad !
Haladj !
Indulj neki az útnak,
Hittel,
Magadban az attitűddel,
S ha kitartasz,
Eléred célodat.

 

 

 

 

 

GYÁVA

Gyáva az az ember,
Ki szemedbe nézni nem mer.
Érzéseit lepellel,
Bárgyú mosoly mögé rejti el,
Ha önmagát vállalnia kell,
Megszólalni sem mer.
Némaság álarca,
Gyáva embert rejt el.

 

 

 

 

CSODÁS CSEND

Szeretnék válladra feküdni,
Úgy aludni el,
Azt hallva,
Fejemben szavak,
Már nem zengnek.
Kezedben érezném,
Ahogy átölelsz,
A békét,
Néma csendben.
Nem akarom hogy szólj,
Most csak szívverésed,
Halljam a fülemben.
Add át tested melegét,
Többé ne fázzon lelkem.
Megnyugvást akarom,
Hogy elpihenjek,
Veled pihenjek el,
Ebben a csodás csendben.

 

 

 

 

ÍGÉRET

Az ígéret jövőre vonatkozó kijelentés.
Azt állítod, bármi történik is ,
Ez így lesz,
Másként nem lehet.
Mert Te mondod,
Te ígéred,
Te,

De az ilyen szavaknak súlya van,
Felkerül a mérlegre,
Bizalmat kapsz cserébe..
A mérleg nyelve nem mozdul,
Míg meg van az egyensúly,
Amíg a szavad tartod.,
Állod.

De ha megszeged,
A mérleg nyelve megbillen,
A szó megváltozik, 
Mást jelent,
Becsapás lesz.
Mikor ígérsz,
Ezt tudd !

 

 

 

 

 

 

ÉKSZERDOBOZ

Olyan vagy, mint egy ékszerdoboz,
Kívül szép, csinos,
Belül rejtély, titkos.
Mi van benned,
Kincs,
Vagy szíved kődarab?
Ki tudná megmondani milyen vagy,
Ha kulcsot is elzártad?
Mondhatnak bármit,
Ha ki nem nyílsz.
Dörzsölhetik a lámpást,
Ha varázsszót magad sem ismered,
De az idő megy.
Észre sem veszed,
Fakul a doboz,
Kíváncsi is egyre kevesebb.
A döntést Te hozod.
Ott maradsz bent?
De hidd el, 
Kívül szebb !

 

 

 

 

 

ÉG AZ ARCOM


Bele pirulok, 
Mások szégyenét hordom arcomon.

Mikor megloptál,
Elmondani alig mertem.
Elvetted,
Nem kérted,
Hogy lehet, hogy én szégyelltem?
Bele pirulok,
Más szégyenét hordom arcomon.

Mikor irigykedtél,
Nem értettem miért teszed.
Utánoztál,
Nem versengtem.
Sárga méreg miért engem mérgezett?
Bele pirulok,
Más szégyenét hordom arcomon.

Mikor hazudtál,
Félre ismertelek.
Becsaptál,
Te szóltál,
Miért az én fülem csengett?
Bele pirulok,
Más szégyenét hordom arcomon.

 

 

 

 

KÖSZÖNÖK A TAVASZNAK

Köszönök a szélnek, a napnak,
Elhoztad a tavaszt.

Szállok a széllel,
Eljutok hozzád gondolatban,
Szikrázó nappal,
Mert szívem felolvadt,
Tavasz bennem van,
Köszönöm a szélnek a napnak.

Bár éreznéd a fuvallatot,
Tárnád ki Te is karod,
Repülnél velem,
Neki a napnak,
Tudnád melegét,
Ahogy simogat.

Köszönnél Te is a szélnek, a napnak,
Elhoznák neked is a tavaszt.

 

 

 

 

 

 

 

KÉRDŐJEL

Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel,
Kérdések, kérdések, kérdések.
Válaszokat keresed,
Kérdést fel sem teszed.
Építenél várat bizalom téglából,
De ott a hiány,
Lyuk marad,
Inog a várad.
Majd szél fújja el.
Tartod,
Ragaszkodsz,
Kapaszkodsz,
Hiába minden,
Bizalom nincsen.
Maradnak a kérdések,
Mikre válaszod sincsen.

 

 

 

 

 

 

A JÓ SZÓ NEM FÁJ

Furcsák vagyunk mi emberek,
Előbb mondunk valami csúnyát,
Sértőt,
Mind azt, hogy szeretlek.
Pedig a jó szó nem fáj,
Egy kedves mosoly,
Figyelem,
Olyan mint a napsütés,
Szétárad,
Betölt mindent.
Mosolyra, mosoly a válasz,
S mégsem ezt tesszük,
Borút választjuk,
S nem a derűt.

 

 

 

 

 

KEDVES ZSANI !

Ha egy barát kéri.
Meg kell tenni,
Ezt most így kell kezdeni.

Azt mondtad, hogy a verseim olyanok,
Mintha ásóval ba...tak volna pofán,
Pedig én nem is ilyen vagyok.

Örülök, hogy ismerlek, 
Különben a fészen.
Nem láthatnék szép műkörmöket.
Ha bulizni mész letörnek,,
Vagy elhagyod őket,
A körmösök belőled élnek,
De tuti hogy szépek.

Ha bemegyek hozzád,
Mindig igazat szól a nagy szád.
Az ásó néha a te kezedben,
De Együtt nevetünk ezen,

És ez így van jól,
Ne változz !
Mond ki amit gondolsz,
Mert ilyenek az őszinte , igaz barátok.

 

 

 

 

 

SZÉLLEL SZEMBEN

 

 

 

 

 

GYÉMÁNT

Csillogó, csiszolt gyémánt,
Ritka kincs,
Csak egy van,
Egy,
Az igazság.

Nézd meg minden oldalát!
Látod?
Akárhogy nézed,
Egy,
Az igazság.

Ha kimondják belül fájhat.
Nem jó hallanod?
Mást nem mondhatok,
Egy, 
Az igazság.

Ritka kincs, ha elhagyja szádat.
Hát minek szólsz?
Üres beszéd,
Egy,
Az igazság.

Ha nincs ott,
Hazugság.
Nincs választásod,
Egy,
Az igazság.

 

 

 

HIÁNYZOL

Itt ülök s rád gondolok,
Nézem az üres papírlapot.
Hogy mondjam el neked 
Mennyire hiányzol?
Hogy írjam le mit érzek,
Hiszen szívem tollat nem fog.
Hogy mondjam el milyen,
Ha szomjas szemem ?
Ha láthatnálak,
Csordultig telne lelkem.
Hogy mondjam el neked,
Éjjel-nappal rád gondolok?
Ha láthatnálak,
Szétválna nap s csillagok.
Hogy mondjam el?
Látod, nem tudom.
Szavak nem elegek,
Szív szebben szól.
Pappírra vetném,
De csak tinta volna,
Fehér lapon,
Ám mit érzek,
Az űr,
Mert hiányzol.

 

 

 

 

 

VETÉLYTÁRS

 

 

 

 

 

 

 

MEGYEK TOVÁBB

Megjártam poklot, a menyt,
Láttam az életből annyi mindent,
Többé nem rémiszthet meg,
Mert magam vagyok a változás,
Kívül , belül megújulás 
Új otthon, új ruhák, új iskolák,
Mit meghagyok, 
Igaz barátok,
Hátam mögött marad minden más.
Nem kell mankó,
Mert megállok,
Célom felé megyek tovább.
Ha életembe beengedlek,
Csak azért, hogy szeress,
Ha nem azért jössz,
Ne is közeledj.
Kire időt szánok,
Nem lehetnek mások,
Csak igaz emberek.

 

 

 

 

 

 

ADD VISSZA A FÉNYT !

Láttam egy hullócsillagot,
Néma szájjal,
Kiáltottam felé.
Hát nem látod,
Te ott fent,
A sok fényeddel,
Hogy itt lent van sötét ?
Kívántam,
Követeltem,
Bár szám nem szólt.
Add vissza az életemet !
Add vissza a reményt !
Add vissza a fényt !

 

 

 

 

 

 

FÁJDALOM

Fájdalom bénává tesz,
Tehetetlenül szenvedsz,
Marcangolod tested,
Szívod saját véred,
Könnyekbe fúlva zokogsz,
Miközben annyira fáj,
Lépni sem bírsz tovább.
Nem érted miért veled,
Hogy történhetett,
Bár Te nem kérted,
Sors húzott kártyát neked.
Használd arra,
Hogy mi szép, mi jó,
Még jobban értékeld!

 

 

 

 

 

 

HA BÁNTASZ

Ha bántasz, 
Szemembe könnyet csalsz.
Minden könnycsepp,
Arcomon fájdalmas csillogás.

Ha sértesz,
Lelkemben szavakkal lépdelsz.
Minden lépésed,
Lábnyom rágódó énemben.

Miért jó neked, ha összetöröd szívem?
Miért nem mosolyom kell?
Miért nem nevetésem?

 

 

 

 

 

NYÚJTSD KEZED

Nyújtsd a kezed,
Mikor úgy látod félek,
Mikor zilált lelkemben,
Kétségek gyötörnek.

Nyújtsd a kezed,
Mikor úgy látod elestem,
Mikor az élet megviselt,
Padlóra kerültem.

Nyújtsd a kezed,
Mikor egy helyben járok,
Mikor valami vissza ránt,
Nem enged tovább.

Nyújtsd a kezed,
Mert embernek születtem,
Embernek születtem,
Esendőnek.

 

 

 

 

 

 

ALÁHULLVA 


Mikor a szerelem,
Egy pillanat alatt jéggé dermed,
Mint mikor tűzre vizet öntenek,
Minden álom összeomlik,
Rózsaszín felhő feloszlik,
Újra minden szürke,
Színtelen, érzéketlen világ,
Szárnya törtként zuhansz alá,
Összetört szíved vergődő madár.
Várod újra a csodát,
Mi majd meggyógyít,
S csillagokba repít.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

&nbs

Oldal: Január Versek
Nelli Gondolatok - © 2008 - 2024 - poltkornelia.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat