TISZTA ÉRZÉS

Indulnék,
Mit indulnék,
Futnék,
Mit futnék,
Repülnék,
Gondolatban már ott is volnék,
Csak kérned kell.
Egy apró elejtett szó,
Egyetlen egy,
S változhatna minden.
Mennyire kevés ahhoz,
Hogy jó legyen.
Magam is csodálkozom,
Pedig igen.
Ennyi is elég lehetne
Többi jönne magától,
Ahogy kell.
Mi lenne az?
Csak akkor tudhatnánk meg.
Bár én tudom,
Itt van bennem,
Tudod te is,
Mert benned is.
Akkor mi az akadálya,
Hogy jöjjön minek jönni kell?
Csak mi,
Csak te és én,
Se pénz,
Se idő nem lehet,
Az sosem akadálya,
Szerelemnek,
Csak mi lehetünk azok,
Mi magunk,
Ebben a tiszta érzésben.

 

 

MAGADNAK KELL

Vádaskodsz,
Vádaskodsz.
Ilyeneken régen nevettél.
S most mit teszel?
Okot gyártasz,
Hogy távolság meglegyen.
Szenvedsz benne te is,
S én is.
Nem értem,
Minek a távolság,
Ha nem az kell?
Kitárom lelkem.
Megmutatom mi van körülöttem,
S nem azért, hogy kétség legyen.
Bizalmat adok,
S milyen nagyot,
Épp akkorát,
Mint amennyire bíznod kell,
S most tehetetlen vagyok.
Bizalom már csak ilyen,
Most neked kell bíznod.
Hiába adom lelkem,
Te döntesz,
S te ronthatsz el mindent.
Nyújthatom két kézzel érzésem,
Ha félelmed erősebb.
Győzni, 
Hogy lehet ez ellen?
Csak te tudsz,
Te magad.
Ez benned van,
Adhatok mindent,
Legyőznöd,
Magadnak kell.

 

 

 

 

 

HAJNALII TEREMTŐDÉS

Ma másképp keltem,
Céllal, álmokkal.
Jövővel ébredtem.
Sokáig nem volt,
Éltem a mának.
Elképzelni sem tudtam,
Mit hoz a holnap.
Nem magam miatt,
Bokára kötött lánc,
Mint kutyának nyakán,
Nem voltam szabad,
Lánc nem engedett,
De ma új nap virradt,
S nem akármilyen.
Itt vagy benne te is,
Ha elhiszed.
Ez egy csodás nap,
Sugarak előre mutatnak,
Fényt adnak,
Látom a képet,
A jövő képet,
Újjá teremtődtem.

 

 

 

SZÁNOK RÁD IDŐT

Igen,
Féltelek.
Bennem van,
Ha látom könnyedet,
Együtt sírok veled.
Aggódom,
Ha nem tudom jól vagy-e,
S képzeletemben,
Száz és száz,
Szörnyűség játszódik le,
De csak azért,
Mert érdekelsz.
Ha nem így lenne,
Adnám egy agysejtemet is?
Dehogy,
Kellene másoknak,
Kik fontosabbak.
S látod,
Ez nem mindegy.
Szánok-e rád gondolatot,
Vagy kitöröllek,
Mint nem is létező,
Tudom is én bármit,
Innentől neved sincs.
De míg aggódom,
S féltelek,
Fejemben vagy,
Ott kattogsz,
Mert szánok rád időt,
S gondolatot.

 

 

 

 

 

 

 

 

IGÉK

Várok rád,
Mióta tudom létezel.
Várok rád,
Mióta vagy nekem.
Várok rád,
Mióta szavad fülemben cseng.
Várok rád,
Mióta nevettél velem.
Várok rád,
Mióta megbántottál.
Várok rád,
Mióta megbocsátottál.
Várok rád,
Mióta tudom féltesz.
Várok rád,
Mióta teszel értem.
Várok rád,
Mert minden igében ott vagy,
Létezés,
Nevetés,
Bántás,
Bocsánat,
Fontos,
Féltés,
Szerelem,
Az vagy nekem.

 

 

 

 

ÉRJÜK EL ÁLMAINKAT

Óriás álom.
Melletted eltörpül minden,
Mint porszem.
Látomás vagy nappal,
S éjjel,
Képzelgések csillámpora,
Bűvöletben élek.
Lehetsz álmok netovábbja,
Hiszen nekem az vagy,
Földi porral,
Csillámokkal,
Csillagokba juttathatsz.
Elég kezed,
Fogja enyémet,
Kötődjünk össze,
S repüljünk együtt fel oda,
Hol álmaink válnak valóra.
Hinnél nekem!
Minden lehetséges.
Repülni is tud az ember,
Ha szerelem szárnya kell.
Én hiszem.
Szárnyaim nincsenek,
De tarts velem,
S álmodjuk meg együtt.

 

ÖNMEGSZÓLÍTÁS

Sertepertel!
Ajándékot kaptál!
Nellike, Nellike,
Ne mérgelődj!
Ajándék lónak ne nézd fogát!
Minek?
Ha ajándék, fogadd el,
Nem kért ugyan,
De ha már itt van,
Valamit tenned kell.
S leesett.
Előnyt kovácsolok belőle,
Egy verset.
Te ki küldted!
Rövid az élet.
Erre szánsz időt?
Szegény Te!
Sajnálni tudlak.
Nem találsz ki jobbat,
Vírussal bombázod virtuális világot?
Ez is háború,
S benne részt veszel,
De én nem.
Nem veszek rész háborúkban,
Se ilyenben, se olyanban.
Nelli vagyok.

 

 

 

 

ÉN VAGYOK

Na mindegy,
Van,ami van,
Így, vagy úgy,
Ez az utam.
Teszek érte én is,
S várom mi jön.
Derült égből villám,
De már élvezem,
Nem ráz meg,
Csapkodhatsz jó nagyot,
Durroghatsz akkorákat,
Ahogy akarod.
Láttam fényed eleget,
Hallottam hangod,
De valamit ültetett belém hitem,
Adott hozzá szívet,
Jó nagyot.
Értelme kell legyen ennek az egésznek.
Jártam már be poklot,
S még élek,
Kétségtelen.
Hát akkor villámodtól,
Hangos durranásodtól,
Rémüljek meg?
De hogy teszem!
Minek?
Fényedtől jobban látok,
Dörrenésed ritmusára éneklek.
Hát szórd rám háborúd!
Részt nem veszek.
Nem az lennék ki vagyok,
S én, én vagyok.

 

 

 

 

 

FÁZOM, RESZKETEK

Fázom hiányodtól,
Lelkem reszket.
Hold omlik rám,
Sugara hideg.
Tépődés éjjel,
S a nappal,
Perzsel, éget,
De belül,
Kevés a nap.
Hogy mondjam el,
Ha nem szabad?
Fázom s reszketek,
Mondanám mit érzek.
Világgá kürtölöm,
Csak te ne halld,
Csendesebb is,
Mint harsogó szavak.
Lágy alázat,
Cica természetem,
De fújok,
Ha bántanak téged,
Vagy engem.
Fázom tovább s reszketek,
S csak omlik rám a hold,
Szűnni nem akaró napok,
Mikor hiányodtól szenvedek.

 

 

 

ÁRMÁNY

Ármány,
Fekete lélek,
Honnan benned ez a sötétség,
Mi téged ily állhatatos gonosszá tesz?
Mi az mi lelkedbe ennyire beégett,
Nem hagyott mást, csak kormot,
Hamut,
S szét égett éned?
Mi hajt,
Hogy önmagad feketeségével,
Kenj be mindent?
Nem értelek Ármány,
S nem is igen akarlak,
Csak tartsd távol tőlem magad,
Szennyed,
S mindent mi árad belőled.
Nekem nem kell.
Hogy lehet valaki ilyen mélyen fekete?
Oka kell legyen.
Nem ilyennek születünk,
Nem elvetemült gonosz lénynek.
Ármány.
Nézz magadba.
Keresd meg okát,
Jobban jársz,
Hátha nem így kell leélned életed,
S még maradt benned valami emberi vonás,
Nem csak Ármány.

 

 

 

AJÁNDÉK

Postaláda üres,
Mint szívem,
Mi nem hall szép szavakat.
Válaszokat,
Miket mint falevél fújt el a szél.
Hol az egyensúly,
Ha meg nem érkeznek?
Tépődés eszi énemet.
Igazság,
Mit ígért élet,
Inog,
Mint mérlegre tett levelek,
Nem jó fele billennek.
Miért a sok jó szó,
Ha válaszok nincsenek?
Mégis hiszem,
Különben üres lennék,
S nem vagyok,
Nem is akarok.
Maradok szív,
Akkor is ha fáj,
Ha csak bántás jár,
Ez vagyok.
Maradni így akarok.
Tudom nem véletlen,
Ekkora szívvel ajándékoztak meg,
Mert ajándék mi bennem dobog,
S te csak nevess,
Ha ehhez van kedved,
De hitem erősebb,
S lényem,
Hiszen itt vagyok.
Nevetésed elszáll,
Mint levelek,
Szél viszi tovább,
De én maradok.
Tudom,
Jó ember vagyok.

 

 

 

 

ÁLDOZÓKŐ

Életed áldozókövén,
Valamit mindig tűzre vetsz.
Lángokba dobálod,
S áldozod fel,
Időd.
Célod,
Álmod,
Barátot,
Családot,
Pénzed,
Szerelmed.
Míg a szertartás tart,
Fordítod szemed ég felé,
S imádkozol,
Segítsenek,
Kapod mit kértél,
Csak egyet nem,
Időt,
Az előre elrendeltetett.
Míg veszítesz s nyersz,
Lángokban,
Ott ég életed.

 

 

 

 

AGYHABARÁS

Mikor egymásnak feszül,
Szív s az ész,
Na,
Akkor aztán össze vannak,
Habarva a gondolatok,
Ezek mellé ott cél, 
Munka ,feladat, jövő,
Szórakozás, szabadidő.
S ez csak a mai nap.
Próbálom én mérlegelni,
Hogy az egyensúly meglegyen,
De nincsen.
Hát akkor ne legyen!
Fogom magam lefekszem,
Alszom egy órát,
Hátha addig leülepednek,
Ha már ilyen jól sikerült összehabarnom,
Választom a sok közül,
Egyiket sem.

 

 

 

CSENDÉK

Ha szemedbe mondja,
Kicsit belehalsz,
Ha nem mondja,
Neki már meg is haltál.
Nem érsz egy szót,
Egy hangot,
Apró gondolatot.
Némaságával ölt meg téged.
Lehet később tudod meg,
Azt hiszed valamit jelentesz,
De a csend,
Már ott van köztetek.
Észre sem vetted,
Ki nem mondott igazságok,
Szívedbe éket vertek,
Csendben haltál meg.

 

 

 

ÉLETRE KEL A SZERELEM

Mi az ha nem hit,
Hinni a szerelemben?
Mi az ha nem bizalom,
Bízni önmagadban s bennem?
Mi az ha nem ígéret,
Mit jövő nyújthat?
Mi az ha nem álom,
Mi megfoghatatlan?
Valóság.
Be sem kell hunynod szemed,
Én sem teszem.
Látni kell!
Bene vagy te s én.
Mi kell még?
Semmi más,
Csak te és én,
S életre kell a szerelem.

 

 

 

 

SZÉL FÚJ EL

Tűzben égett,
Belé vetett ígéretek
Bizalmak,
Hitek,
S mi maradt,
Hamu.
Belé kap a szél,
Viszi szét,
Holnap már távolban enyéssz,
De az időt,
Ki adja vissza,
Mi erre ment,
S a hitet,
Mit kezed belé vetett?
Te nem lehetsz.
Leszek én még gyémánt,
Mi újra tűzben ég.
Már engedem. 
Szikra kell,
Téged,
Szél fúj el.

 

 

 

 

KOMFORTZÓNA

Komfortzónán belül mozogsz,
Kilépni nem mersz,
Mindennapjaid valóságának,
Körében forogsz.
Komfortos,
Háttér biztosított.
S talaj min állsz,
De akkor ne álmodj,
Ne legyen célod,
Mert az nem ott van.
Döntened kell.
Kimersz lépni zónán kívül,
Vagy választod a biztonságot?
Sajnos a kettő együtt,
Nem megy.

 

 

 

AJÁNDÉKOZÁS

Bízni, csalatkozni.
Bízni, csalatkozni,
Újra bízni.
Bizalomnál,
Adod hited,
Egy emberben hiszel.
Ajándék.
Nincs becsomagolva,
Nem díszíti masni.
Mit tesz vele,
Nem befolyásolhatod.
Ha csalódsz,
Nem a te hibád.
Talán az az egy vigasztal,
Te adtál egy ajándékot,
Te adtál.

 

 

 

 

CSEND S BÉKE

Gondolatban világgá megyek,
Szárnyra kelek.
Még csak álmok vannak,
Most épp messze járnak.
Tengerparti szigeten sétálnak.
Kék mossa fehér homokot,
Lágyan ívelő parton.
Süt a nap,
Békessége,
Árnyéka van álmoknak,
Szebb nem is lehetne.
Mennyi munka,
Míg álomból,
Valóság lesz,
Csak néha ne torpannék meg,
De megállok,
Álmodozom,
Pedig tenni kéne.
Vár rám kékség, fehérség,
Csend s béke.

 

 

 

 

NEM ADLAK TÉGED

Nincs új a nap alatt.
Volt már ilyen szerelem.
Tudod mi a lényeg?
Ez a csoda,
Most velünk esett meg.
Ki mit gondol róla,
Legyen az ő gondolata.
Nem vagyok rá kíváncsi,
Hiába is mondja.
Majd én eldöntöm,
Nekem létezhet-e,
S ha igen,
Milyen legyen.
Nekem csoda vagy,
S nem másnak.
Honnan tudhatná,
Mit érzek?
Ha nem tetszik mit mond,
Meg sem hallgatom,
Szerelmet nem adom,
Nem adlak téged.

 

 

 

 

 

 

BOHÓC

Bohócok színpadon,
Filrefrancos színes ruhák.
S mindennemű ön mutogatás.
Játék az élet színpadán.
Ha lemaradsz,
Ott sem vagy,
Nélküled megy tovább.
Ha eldobod,
Mit szerep rád aggatott.
Darab nélküled folytatódik,
Megy tovább.
Ki az kinek nem csak játék,
Csecsebecse?
Kik értik a lényeget,
Mikor függöny lemegy?
Színjáték az egész világ,
De nem mindegy,
Darabban ki vagy,
Bohóc-e,
Vagy kockáztatsz,
S adod önmagad.

 

 

 

 

CSAK EZ ÉRDEKLI

Nem kérdez,
Nem érdekli mit, miért.
Nem érdekli mit gondolnak,
Nem érdekli semmi.
Megy maga feje után,
Mint makacs öszvér.
Önző módon,
Nem akar mást,
Csak érezni.
Szerelem,
Szeretni akar,
S szeretve lenni,
Csak ez érdekli.

 

 

 

 

ELEVEN TÜKÖR

Eleven tükör,
Szemében vétked,
Vissza térő,
Múltbéli,
Feledni vágyott emlékek.
Szembesülés,
Minden találkozás,
Minden tekintet.
Rabul ejt,
Fogva tart,
Ám mi múlthoz köt,
S szorít téged,
Saját lábadon.
Lánc,
Te magad vagy.
Emlékek,
Mik újra s újra vissza térnek.
Szabadulni, hogy lehet?
Ha hisznek benned.
Hidd el,
Jövőd van,
Engedd.
Engedd,
Hogy ne csak múltad,
Jövőd is legyen.
Van.
Minden holnap az,
Hagyd el terhed.

 

 

 

 

 

 

 

 

MÓDOSULÁS

Igazodni,
Változni,
Úgy ahogy világ,
S teszi mindenki.
Ha szerencséd van,
Észre veszed,
Ha nem,
Nagy bukás.
Nem számított esés lesz.
Minden porcikád megérzi,
Nagyon fog fájni.
Lehetsz tiszta,
De mit ér,
Sárban,
Saját sírásod adta mocsokban?
Fekszel porban,
Kecmeregj!
Állj fel!
Változásod hirtelen jött el.
Hozd be,
Érd utol,
Ki lehetnél!
Most már állj fel!
Változni kell,
Körülötted,
Módosult minden.

 

 

 

FÉLELEMEK NETOVÁBBJA

Minden nemű s rangú félelem.
Félelmek netovábbja,
Hogy tovább ne is legyen.
Az elfedő,
Hogy ne lásson senki sem.
A kitöltő,
Hogy mást ne érezhess.
A képmutató,
Hogy álarcot viselj.
A visszahúzó,
Hogy lépni engedjen.
A döntésképtelen,
Hogy ne tudd merre menj.
A sodródó,
Hogy más vigyen.
A tépődő,
Hogy szakítson,
Akaratod ne maradjon.
Kitölt,
Elrejt,
Félelem rabja,
Lelked.
Kalitkába zárt madár,
Minden szárnycsapás,
Érinti rácsot,
Fáj,
S feladsz mindent.
Elvesztél,
Neved,
Rettegés.

 

 

 

 

 

ANYASÁG

Mikor megszülettél, csak néztelek,
Ajándékba kaptam egy másik életet,
Megváltoztattad enyémet,
Mert a te életed az én életem,
Anya lettem.
Elkápráztatott szépséged, illatod,
Minden pillanatban csak te voltál, 
Sokáig más nem is volt.
Óvlak utadon,
Mert a te nevelésed,
Az én dolgom.
Vannak viták,vannak hibák,
Mint két kakas mikor csatáz,
Meg kell értened, 
Legjobbat kívánom neked,
Neked meg jónak kell lenned,
Mert te én vagy, egy részem.
Életet én adtam neked,
Bár néha elfelejtem,
Te nem is kérted.
Köszönöm, hogy élsz,
Köszönöm, hogy megszülettél.
Köszönöm,
Hogy anya kicsi lánya lettél.

 

 

 

 

ÖLELÉS

Ölelj,
Szoríts,
Ne engedj.
Nem engedlek,
Szorítalak,
Ölellek.

 

 

 

 

 

TÖLTŐDÉS

Korai kelés,
Hideg reggel,
Meleget árasztó találkozások,
Meleg nap,
Töltődő lélek.

 

 

 

 

 

SZÉDÜLET

Fent, lent,
Lent és fent,
Állandó lelkibakugrás,
Szédületes.

 

 

 

 

AZ

Hát tudod,
Kiakasztottál.
Elgondolom.
Kell ez nekem?
Mire fel?
Vívódjak hülyeségeken?
Jaj, csak ne lennék ilyen,
Ilyen vívódó.
Nem kellene törődnöm veled.
Minek?
Nyerek?
Őrlődőm,
Nem kellene,
Meg sem kellene hallanom,
Bezárni fülem,
Hiszen hülyeség,
Szádból hangzott el.
Mi közöm hozzá?
Mégsem teszem.
Képes vagyok rágódni,
Időt pocsékolni,
Olyanon, mi meg sem éri.
Na ez az én hülyeségem,
Minden más tied,
De nekem ettől nem jobb.
Lehet kitöröllek,
Vívódást adsz,
Hagyom lehúzzanak.
Na puff neki,
Megint okosabb lettem.
Nem engedem,
Ezt tegyék velem,
S mégis sokszor engedem,
Az a hülye nagy szívem,
Az.

 

 

 

 

 

BLIKKFANGOS, FILREFRANCOS ARANYKÖPÉSEKYENGE

 

ÉREZNI MINDENT

Kitöltő érzelmek,
Kétséget nem hagynak,
Sodornak,
Visznek.
Imádom,
Ha érzelmek tarolnak.
Teperjenek,
Vigyenek mindent,
Hiszen, 
Egész lényem az,
Ha lehetnék is más,
Nem választanám.
Érezni akarok,
Érezni mindent.

 

 

 

 

CSILLAGOM VAGY

Csillagom, Csillagom.
Csillag vakít?
Nem látok mást,
Elvakultam.
Csillagom vagy.

 

 

 

 

HISZEK MAGUNKBAN

Hiszek benned,
Hiszek magamban,
Hiszek a csodában,
Hiszek a szerelemben,
Hiszek magunkban.

 

 

 

 

 

 

CSERMELY

Forrásból fakadó csermely,
Tisztára mosott kövek,
Áttetsző vize alján.
Kanyargó útján,
Fölötte sűrű fák,
Tartják hűsen,
Susogó hangját,
Szomj oltó,
Tikkasztó melegben.
Füvek dúsa
Csermely partján,
Hullámot versenyeznek.
Arany sugárban,
Napfény érinti,
Kilógó köveket,
Kék pillangók,
Méhek,
Isszák róla a vizet.
Trillázó madarak erdejében,
Váltogat zenét,
Karmesteri pálca,
Napfény.
Játszik benne minden,
Mi föld s ég.
Hűű,
De szép!
De hol vagyok én?

 

 

 

KI VAGY TE?

Ki vagy te,
Hogy így rám telepedtél?
Ki vagy te,
Hogy nélküled nem létezem,
Nem is vagyok?
Szívem,
Az eszem?
Hogy lehet,
Így birtokolni egy embert?
Előre elrendeltetett?
Ha lázongok,
Nyerek,
Vagy már minden, mindegy,
Mert te én vagyok?
Belém fészkeltél,
Vagy mindig is ott voltál,
Csak idő nem jött el,
S most már itt van?
Bárhogy is van,
Csak tudnám, hogy van,
De nem tudom,
Csak érzem.
Mint két lélek,
Mi magasban összeforr.
Nincsenek rá szavak.
Kerestem,
De csak megközelíti,
Valóságot soha nem érinti.
Azt csak lelkem tudja,
Ha rád gondolok.
Száll magasba,
Száll,
Fonódik össze veled,
Magasban fent,
Tekergünk egymás köré,
Mint két elvetemült lélek,
Kéményből szálló füstgomolyagként,
Válunk egyé.
Oldódunk egymásba,
Légben,
Épp úgy mint gondolat,
Mi repített hozzád,
Érezd,
Egyek vagyunk.

 

 

 

CSEPPEK

Lecseppent, cseppek.
Pár szavad kellett.
Milyen megnyugvás az,
Mit te adhatsz,
S adsz?
Varázs a köbön?
Fokozni nem tudom.
Néhány szavadtól,
Megnyugszom.
Csermely,
Ér,
Delej,
Varázslat,
S világ összes kincse,
Mi benned van,
Szép szavak,
Mik tornyosulnak,
Értelmet tőled kapnak.
Káprázatos,
Magával ragad minden,
De csak ha te tartasz velem.
Sokkal színesebb,
Elkoptatott szavak,
Fényt,
Vágyat,
Jövőt nyújtanak.
Ugyanazok,
S még sem.
Leírva szürke,
Elképzellek,
S már színesebb.
Minden szóban ott vagy,
Mint fejemben gondolat.
Nézek magamra csodálkozva.
Hogy lehet ennyire szeretni?
Pedig én teszem.

 

SZÜLÉS

Félelem, fájdalom,
Anya leszek.
Félelem, fájdalom,
Féltelek.
Félelem, fájdalom,
Anya lettem.

 

 

 

MÁS VALAKI LESZEK

Fájdalom letaglóz,
Leteper,
Kétségbeesés leterít.
Láttok-e alatta?
Látjátok-e, hogy szenvedek?
Valaki vegyen el belőle,
Csak egy kicsit.
Olyan sok nekem.
Nem bírom,
Félelem darabokra szed.
Nem marad belőlem semmi,
Csak érzések.
Magam vagyok a fájdalom,
Hozzátartozó félelem,
De túl kell élnem.
Kapaszkodom darabjaimba,
Mik szanaszét hullva,
Emlékei régi önmagamnak,
Túl éltem.
Összerakom magam,
De ugyanúgy nem lehet,
Másvalaki leszek.

 

 

 

MODERN VERS

Traffipax mindenhol,
Vizslatsz az úton.
Tök jó, hogy van,
Tudom én,
De néha mennék,
S megyek is.
Száguldok,
Most már merek,
Érzem az autót.
Nem volt mindig így.
Aztán az elkerülők,
Érintem,
Ha akarom, 
Ha nem,
S jön a csekk.
Hogy ez milyen vers?
Modern.
Száz éve nem volt,
Ne keresd.
Még jobb benne,
Hogy vicces,
Nekem.
Mindenki mást gondol,
Ezerféle kép megközelíthető.
Számít,
Ha az én szemszögöm nevet?
Nekem nem.
Ez egy modern vers.

 

 

 

 

HISZEN ÉLEK

Istenem,
Kitöltesz.
Reményt mit adsz,
Változással,
Mit oly régóta vártam,
Holnap ajándéka,
Itt vagy.
Szememben könnyek,
Rég felszáradtak.
Ki tudja hol járnak.
Csillog szemem,
Ha tükörbe nézek,
Nem fájdalom mit látok,
Más,
Mint régen.
Semmi nem marad,
Utolsó csepp fogy el,
Megyek előre,
Hittel.
Igen.
Olyan erős bennem,
Nincs gátja,
Száguld képzeletem.
Jövő ezerféle,
Még nem tudom milyen,
De van,
S ez a lényeg.
Kitudja micsoda,
Talán csoda,
Vár rám,
S én megyek.
Hittel,
Erővel,
Szenvedéllyel,
Talán minden érzéssel,
Mi emberben lehet.
Lehet,
Magam vagyok csoda,
Hiszen élek.

 

 

 

 

CSINNADRATTA

Csinnadrattával futnék végig világon,
Mosollyal arcomon.
Mindaddig, míg nem bántasz,
Mosolyom,
Neked is szól.
Onnantól vége.
Leírtalak,
Szerencsére,
Mások sokan vannak.
Hála, 
Mi árad belőlük,
Kárpótol mindenért,
Érted.
Elég előre vigyen,
Apró kedvesség.
Elejtett mosoly,
Egy jó szó,
Már megérte.
Kapok,
Olyan nagyot,
Áradó szeretetet,
Hálát,
Csak ezért,
Észre vettem.
Utálnám magam,
Ha nem ilyen lennék.
Nem kell,
Hogy értsd.
Egy pénztáros,
Ki egész nap küzd,
Fillérekért.
Egy idős házaspár,
Ki meleg mosolyra várt.
Mit adnak vissza?
Hitet.
Az emberek jók,
Szeretetre éhesek.
Ezek vagyunk,
Szeretetre éhesek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Augusztusi Versek
Nelli Gondolatok - © 2008 - 2025 - poltkornelia.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat