Nelli Gondolatok
Mindennapi gondolataim a szabad szellem jegyében egy helyen.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
HÜLYESÉG MAGAMNAK
Azt mondják,
A változás fájdalmas.
Jó!
De mi vagyok én, kaméleon?
Azt is mondják,
Szemet szemért, fogat fogért.
Eltudod képzelni azt a nyakláncot nyakamban?
Én igen,
Nem kérem!
Bosszú nem old meg semmit sem,
Csak idő megy el vele,
S energiát arra fecsérelni,
Mi egy lépést sem ér meg,
Hülyeség.
Nem teszem,
Ennyivel is különb vagyok.
HÁ !
SUNYI
Sunyi,
Alattomos,
Elrejtőzik,
Fű alatt követ.
Nem tűnik ki,
Mosolya elrejti,
Színe beolvad,
Zöld,
De féreg,
Nem látod.
Hallod a neszt,
Mit kelt.
Hallod a hazugságot,
Bánja füled.
S míg ő fűnek képzeli magát,
Meglapul
Árt ahol tud,
S mondja hangosan:
Zöld vagyok,
Én is fű vagyok,
De szét rág mindent,
CSIKI BABA
Csiki baba,
Egy rongybaba.
Szó szerint az.
Annyiszor varrtam össze szegényt,
Hogy egyik lába hosszabb.
Reggel, ha lányom ébredt,
Csiki baba,
Doktornővé változott,
Szurit adott.
Ilyenkor lábát húztuk,
Erre elbújt,
Majd váratlanul előlépet,
S addig csiklandozta,
Míg kacagással bírta.
Máskor kis gonoszt alakított,
Rendesen kapott.
Javíthattam újra.
Csak egy rongybaba,
De sokféle szerepre képes volt.
Mind el is játszotta,
Pedig megsínylette.
Öltésekért,
Nevetés volt fizetsége.
VARÁZSOLJ EL NYÁR
Csiribi-csribá,
Varázsolj el nyár!
Esti sétákkal,
Langy szellővel,
Mit annyira szeretek.
Már küszöbön állsz,
Csodát hozz nekem.
Lepj meg!
Víztükrön ég hídjával,
Nappal aranyával,
Éjjel megtört ezüstjével.
Kápráztass el,
Vörös naplementékkel,
Mindig szép hajnalokkal,
Hirtelen feltámadó viharral,
Eső szagával,
Virágok illatával.
Várom, hogy megfogj,
Szép legyél.
Mutass valami újat,
Hogy magamba szívhassam azt,
S felidézhesselek,
Ha már elmúltál,
Nyár.
IDŐ AZ ÉLETBŐL
Ha szeretünk valakit,
Mit tőle kérünk
Az az idő.
Nem vacsorák,
Pénz, ruhák.
Értékesebbet,
Életéből egy részt.
Mi is azt adunk.
Hogy megéri-e?
Nem tudjuk.
Lehet eltékozolt,
Lehet fontos,
Tanulságos,
De abban a pillanatban,
Csak kérjük,
S adjuk,
Pedig nem tudjuk mennyi van.
Ha szeretünk,
Mégis az együtt töltött idő,
A legfontosabb.
HÁT ILYEN A SZERELEM?
Álmok,
Gondolatok,
Vágyak,
Mind szépek,
Ha rólad szólnak.
Furcsa,
Mind bennem vannak.
Kitöltenek,
Mind nem kért ajándék,
Mi lelkembe fészkelt,
Megszabadulni tőle,
Nem tudok,
Vagy nem akarok,
Még magam sem értem.
Vannak.
Mind tény fogadom el.
Lelkemben létezel.
Érdekes érzés,
Olyan megfoghatatlan.
Magyarázatot rá nem találok
Mégis mozgat.
Hát ilyen a szerelem?
Ellenállhatatlan,
Minden gondolat,
Birtokol,
S ural?
Rólad szól.
TÖLTELÉK IDŐ
Csinálsz valamit,
Minek semmi értelme.
Csak azért, hogy ne unatkozz,
Ne gondolkozz,
Ne gondolj arra,
Hogy csak ez jutott.
Hiányzik az élet,
Hiányzik valaki,
Ezt a hiányt akarod pótolni.
Szíved szerint mást tennél,
Máshol lennél,
De lehetőséged korlátozott.
Játszol.
Vagy tévé előtt ülsz,
S mi közben,
Eltöltöd az időt,
Szép lassan,
Életed,
Értelmetlen töltelék lesz.
ŰR
Hiányzol.
Tudod milyen ha valaki hiányzik?
Űr van benned.
Minden gondolat,
Ha akarod, ha nem,
Róla szól,
Legyőzni nem tudod.
Mintha minden áron,
Kiakarnád tölteni az űrt,
De nem tudod.
Te ilyen vagy nekem.
Legyőzhetetlen,
Újra és újra feltörő,
Hiányérzet,
Mert nem vagy.
PARFÜM GONDOLAT
Parfüm illat szobámban,
Mintha levegő virág lenne,
Csak áttetsző,
S ahogy lélegzem,
Becsukom szemem,
Olyan mint nyári mező.
Virágok sokszínűsége,
Kitudja hány féle,
Elképzelem,
S itt terem,
Búzavirágok,
Felhők hullajtott kékjével,
Pipacsok,
Tűz lángoló vörösével,
Harangvirágok
Lila hajlongó alázatukkal,
Margaréták,
Szűzi fehérségükkel,
Mind szobámban,
Pedig csak pár csepp parfüm,
S képzeletem,
Ha kinyitom szemem,
Az illat megmarad,
Nekem készülődnöm kell.
CSEND LEGYEN
Csend legyen lelkemben,
Ne halljam lázongásokat,
Mik feltörnek belőlem.
Csend legyen fejemben,
Ne akarjam megérteni,
Mik történnek körülöttem.
Csend legyen szívemben,
Ne fájjanak sóhajok,
Mit hiányod keltett bennem,
Csak csend legyen.
Egy kicsit csend.
Ennyi mindenen aggódni,
Aggódni az életen.
Ennyi mindenen gondolkodni,
Gondolkodni az életen,
Ennyi mindent szeretni,
Szeretni az életet.
Kicsit sok nekem.
Fele is elég lenne.
Eladom.
Csak csend legyen,
Egy kicsit csend,
VALAKI !
Mocsárba süllyedtél,
Nem figyeltél,
Bele estél.
Vergődve vered magad körül,
A sarat,
Leszel egyre mocskosabb.
Ahogy arcodba csap.
Jutnál ki,
De mocsár rabja vagy.
Kiáltasz segítségért.
Valaki!
Sehol senki.
Rúgod az iszapot lábad alatt,
Fáradsz.
Keresed,
Hátha valamin megállhatsz,
Nincs
Még egy kő sincs,
Hogy kipihend magad.
Kiabálsz, kiabálsz,
Remélve meghallják,
Segítség!
Valaki nyújtsa kezét!
KÖCSÖG
Rám tört a köcsögölés.
Köcsög, köcsög, köcsög,
Káromkodom.
Tudom, hogy csúnya,
Nem szép dolog,
Muszáj kimondanom,
Köcsög.
Nem mintha jobb lenne,
Vagy könnyebb.
De vannak dolgok,
Mik feldühítenek.
Ha magamban tartom,
Megtelik lelkem méreggel.
Úgy járok mint fortyogó fazék,
Mi elöbb, utóbb lelövi tetejét.
Hát inkább,
Kieresztem a gőzt.
SÍR AZ ÉG
Borus az ég.
Dirreg-durrog magában.
Mit mérgelődsz te ott fent?
Sötéten, feketén,
Eltakarsz, ijesztgetsz mindent,
S még neked áll feljebb?
Majd én berzenkedem.
Napot akarok!
Hova rejtetted?
Meleget akarok!
Most fázom.
Ezt te tetted!
De csak dühöng az ég,
Villámokat szór mérgében,
S elerednek könnyei,
Sűrű cseppekben.
Ó! Te szegény!
Ilyen mérges vagy?
Ha ennyi könnyed van,
Biztos nagyon fájhat.
Hát csak hullj, hullj,
Sírd ki magad.
FÉLÚTON
Találkozzunk félúton.
Nem tudom hova vezet,
S te sem tudhatod.
Lehet talányos,
Girbegörbe,
Vagy csodás,
Virágokkal szórt,
De hogy megtudjuk,
El kell indulnunk.
Egyet lépsz,
Lépek én is,
Már közelebb vagyunk.
S tiszta kék szememben,
Láthatnád mi a valóság,
S én te szemedben,
Keresném lélektükrét,
Megtudnánk mi az igazság.
SZORÍT A CIPŐ
Mikor már nem jó,
Amiben vagy,
Szorít a cipő,
S nyomja lábad,
Fáj.
Egy helyben állsz.
Rúgnád le magadról,
Lépnél tovább,
Életútján,
De csak szenvedsz.
Forgatod fejed:
Ki láthat meg?
Bár kíntól,
Könny csorog arcodon.
Még bírod,
S másokra figyelsz.
Mit szólnának,
Otthagynád múltad,
Szűk cipődben?
Növekvő fájdalom,
Majd dönt helyetted,
Lerúgatja veled.
Míg te álltál,
Az idő ment,
De az eredmény ugyan az.
Ki kell lépned.
VADGESZTENYEFA VIRÁG
Vadgesztenyefa,
Tör magasra,
S alatta állva,
Átszűrődő fény,
Csak foltokban ér.
Ágain,
Gyertya alakú fehér virágok,
Mutatnak,
Szintén az ég felé.
Hatalmas csokor,
Elrejtve üde zöldben.
Az erdőben.
Körülötte többi fák,
Akár katonák,
Óvják a virágzást.
S méhek segítenek.
Míg koronáját nézem,
Keresem a madarakat,
Elrejtőztek,
Csak hallom dalukat,
S fa alatt ,
Apró virágokkal szórt.
Selymes fű hívogat.
Ujjaim közt játékszer,
Síp lesz.
Az erdő nem is csendes,
Madarak,
Méhek,
S én fűsíppal,
Zenélek.
VÉRT
Legerősebb fegyver?
Az őszinteség,
Mitől mindenki fél.
Elég egy kéz,
Mi arcunkhoz vágja,
S keze nyoma,
Ég.
S kinek száján,
Igaz szó,
Annak testén erős vért,
Áttörhetetlen páncél.
Az őszinteség.
LÉGGÖMBÖK
Jé!
Oda nézz!
Ott egy lufi!
Ott egy lufi!
Tele az ég!
Te is látod,
Milyen szépek?
Mint üres szavak,
Miket feleresztettek,
Megfoghatatlanok,
Levegővel teltek,
De a léggömbökben,
Legalább,
Gyönyörködhetsz.
MOSOLYT ADTÁL
Mosolygok,
Ha rád gondolok.
Elég egy kedves szavad.
Bár nem tudhatom,
Csak te tudhatod,
Lehet,
Nem is igaz.
Akárhogy is van,
Mosolyom valós.
Köszönöm,
Hogy arcomra csaltad.
Nem tudok jobbat,
Hiszek benned,
Elhiszem minden szavad.
Mikor ezt teszem,
Valamit adok neked,
Bizalmat.
Te meg döntsd el,
Játék-e az mit kapsz.
Kockára teszem,
Mert arcomon,
Mosolyom,
Tőled kaptam.
Mosolygok.
GYALÁZAT
Gyalázat,
Mikor sárral beken,
Csak keze lesz piszkos,
Neked egész testeden,
Hosszan szárad,
Mosnád magadról,
De makacsul hordod,
Mit érdemtelen rászórt,
Nem is tudod miért,
Lehúzna magához,
Nehogy különb légy,
De a sár ,
Mégis a te bőrödön fáj,
Ahogy vakarod,
Mocskát,
Mit rád dobált.
De lelked magadé,
Lehet tiszta,
Ha nem is láthatják,
Mert eltakarja,
Mit rossz szórt rád.
TUDD A HATÁRT
Határt szabunk,
Láthatatlan vonalakat húzunk.
Eldöntjük,
Mit engedünk meg,
Mit tiltunk,
Meddig feszegethetik a határt,
Hol fogy el türelmünk.
Határvonal,
Ha láthatatlan is,
De ott van.
Elvárjuk,
Ne lépjék át,
S ha látjuk,
Valaki emeli lábát,
Rácsapunk.
Tudd hol a határ!
KIFORDÍTOTT KÖPÖNYEG
Egyszer ezt mondasz,
Másszor azt,
Hazug szavak
Mint kifordított köpönyeg
Kifelé mást mutat,
Szebbik oldalát,
S mi belül van,
Csak te tudod,
Mi a valóság.
Fordítgatod köpönyeged,
Egyszer ilyen,
Egyszer olyan,
Ruha rajtad,
Mások előtt jól mutat,
Tükör előtt,
Azt sem tudod már ki vagy.
Csak össze ne keverd,
A két oldalt.
REJTSD EL
Rejtsd el,
Álca legyen arcodon,
Kifelé csak mosolyogj,
Ne lássák,
Bármennyire fáj,
Lehet benned fekete felhő,
Miből könny zuhog,
Mint vihar az égen,
Sötéten,
Telve vízzel,
De ez most kicsit sós,
Marja lelked.
S magadban,
Ha fájdalomdalát énekled,
Lehet ballada minden szavad,
Lehet sirató,
De temesd el.
FÉLÜNK
Bevallani, hogy félünk?
Egy titok,
Miről nem beszélünk.
Álcát hordunk,
Legyőzhetetlennek látszunk,
De a látszat sokszor csal.
Kimondani is gyengeség.
S tagadjuk,
Hogy gyengék vagyunk,
Sebezhetők.
Erősnek mutatjuk magunk,
Bár lehet belül reszketünk,
Mert tudjuk,
Érzünk,
S tud fájni,
Ettől félünk.
ELVÁRÁSOK
Az elvárások, sablonok.
Átlaghoz kell igazodnod,
Átlagnak megfelelned.
Nem lehetsz se jobb,
Se rosszabb,
Nem lehetsz másabb,
Mint az átlag,
Mert nem felelsz meg,
Az elvárásnak.
Mikor felel meg ember,
Ugyan ki dönti el?
Másképp látjuk a világot,
Más, más szemmel,
S nincs két egyforma ember,
Mégis ítélünk,
Ha nem is ismerjük.
Mi alapján tesszük?
Ahogy felneveltek?
Ahol felneveltek?
Amivé neveltek?
Ez mind számít,
Hely s idő,
S még mennyi minden.
Ha nem vagy átlagos,
Lehet,
Csak rosszkor vagy,
Rossz helyen.
Ez egy kicsit vicces.
Nem?
VERS A HAJAMHOZ
Szeretlek hajam,
Mindig is szerettelek,
Mikor kicsi voltam,
Számba vettelek,
Vagy épp,
Bajuszt növesztettem belőled,
Máskor lófarokban ékként viseltelek,
S ha futottam,
Himbálóztál két vállamon,
Simogattad őket,
De legjobban azt szeretem,
Ha beléd kap a szél,
Fúj össze-vissza,
Nem zavar,
Ha olyan leszel,
Mint egy szénaboglya,
S autóban letekert ablaknál,
Ha zene is szól hozzá,
Akkor táncolsz igazán,
Szállsz, csak szállsz,
Repülöd arcom körbe,
Körbe ölelsz,
Mert tudod, hogy szeretlek.
Meg is hagylak ilyennek.
PARAZITA
Mint parazita,
Szívja véred,
Elveszi erődet,
Belőled táplálkozik,
Bőrödbe kapaszkodik,
Levakarni sem lehet,
Míg te vagy az erősebb.
Használja céljához,
Pénzedet, erődet,
S ha felélt,
Elvette mindened,
Ösztönlény,
Tovább lép.
Keres újabb célt,
Mindig más emberen él.
FELHŐKÉP
Ülök kint a fűben,
Nézem a felhőket,
Szélművész festeget,
Elnagyoltan,
Fehéret a kékben,
S a vattapamacsok,
Változtatják az alakot,
Ahogy a föld forog.
Egyik felhő mint sellő,
Úszik,
Karját hátrahajtva.
Felette hatalmas pagoda,
Mint királyi hajlék
Magasan tornyosodik,
De a király késik.
Fekve várja elefántja,
Ormánya kunkorodik,
Elmosolyodik,
Fülei szétállnak,
Hallgatja a madárdalt,
S a turbékoló galambok,
Hozzá felreppennek,
Ezüstös szárnyukkal,
Ők is festegetnek.
S mind elférnek,
A nagy békességben,
SZEMÜVEG CSERE
Más-más szemüveggel,
Csodálkozunk,
Másképp látunk mindent.
Belülről kifele nézve,
Látjuk saját magunk,
Kívülről,
Más szemüvegén át,
Nem tudjuk milyenek vagyunk.
Néha kell cserélnünk,
Hogy megismerjük,
Dolgok másik oldalát,
Különben,
Beszélgetnünk sem érdemes,
Sosem értenénk meg,
Egymást,
VÁLTOZNI KELL
Változik a világ,
S körülötted minden.
Te sem lehetsz kocsonyahús,
Mozdulatlan,
Dermedten,
Mint zselében.
Muszáj változnod,
Igazodnod,
Nem merevedhetsz meg.
Az élet maga változás,
Változni kell.
KELL EZ?
Bizalmat nem eljátsszák,
Hanem kiölik.
Helyét kétség tölti ki.
Kiben valaha bíztál,
Csinálhat bármit,
Benned ott lesznek a kérdések:
Igaz-e amit mond?
Amit tesz?
Nem lesz egy nyugodt perced.
Te annyit tehetsz,
Eldöntheted.
Kell ez neked?
AMNÉZIA
Ha úgy teszel,
Ott sem lettél volna.
Inkább elfelejted,
Fájdalomtól véded lelked,
De ott voltál,
Átélted,
Bármikor felszínre törhet.
Múlt áll majd előtted,
Szemtükrében fájdalmad,
S eszedbe fog jutni,
Minden.
A NAGY KÉRDÉS
Keresed magad,
Helyed a világban.
Nagy a világ,
De hol a helyed?
Miért születtél meg?
Gyerekkor,
Dolgozol.
Gyereket nevelsz,
Dolgozol.
Várod a nyugdíjkort,
Dolgozol.
Csak ennyi??
Csak ezért?
Te többet szeretnél.
Kitöltött életet,
Hogy ne akkor bánd meg,
Elszalasztott lehetőséged.
Mikor a függöny lemegy.
Most kell megkeresned,
Most kell meglelned,
Magad.
TISZTELD
Ember!
Királynak képzeled magad,
Világot birodalmadnak?
Ember!
Parancsolgatsz,
Megmondod mit tegyen?
Ember!
Uralkodsz egy másik életen,
Felette rendelkezel?
Ember!
Tartsd tiszteletben az embert!
VADIDEGEN
Ismerjük egymást,
De mint két idegen.
Ismerjük egymást?
Én figyelek rád.
Akkor ismerlek,
Kevésbé vagy idegen?
Te nem figyelsz rám.
Akkor én mi vagyok,
Vadidegen?
SZERETETPAKLI
Mint kártyalapot,
Mert osztó vagy,
Csak adsz, adsz, adsz,
De Vissza nem osztanak,
Te nem kapsz.
Paklidból fogynak lapok
S ők játszanak vele,
Ettől kerülnek előnybe.
S játék addig tart,
Míg egy is marad,
De ha leürül asztalod,
Szereteted ott elfogyott.
TOLLPIHELÉT
Mint tollpihét felkap,
Magasba reptet,
Szél szárnyán utazol,
Bukdácsolsz légben,
Nem tudod,
Meddig táncolsz az égen,
De érzed,
Menned kell,
Változtatnod kell.
Bizonytalan léted,
Tollpiheként éled,
Nem tudod hol ér véget.
De érzed,
Menned kell,
FEKETELEVES
Ha egy kapcsolat megromlott,
Mint egy leves,
Mibe elszaporodtak a baktériumok,
Valami megfertőzte.
Hiába nézed,
Nem olyan mint régen.
Kín keservvel ennéd meg.
Úgy döntesz kicsit felmelegíted,
Hátha jobb lesz,
Olyan mint volt,
De ez már megromlott.
Fertőzés nyomott hagyott,
Megfeketedett.
VIHAR LELKEM
Tomból a vihar bennem,
S kiáltja minden,
Érdemtelen.
Tajtékzó hullámok loccsanják,
Érdemtelen.
Könnyek áztatta kövek sírják,
Érdemtelen.
Szél elől menekülő sirályok sikoltják,
Érdemtelen.
Sziklának csapódó hajók reccsenik,
Érdemtelen.
Sodródó halak tátogják némán,
Érdemtelen,
Feltépett hínarak szisszenik,
Érdemtelen.
Harsogó vihar lelkemen,
De érdemtelen.
MACSKAJAJ
Micsoda éjszaka volt,
Barátokkal áttombolt.
Nevettünk mindenen,
Ha kellett, ha nem.
Csak barátok voltak,
Nevetés, tánc,
Reggelig tartó bolondozás,
Míg össze nem estünk.
Mint egy agymosás,
Megszűntek a gondok,
De másnapra romok,
S a macskajaj.
Ó, jaj,
Macskajaj!
MEGŐRZÖD MAGAD
Minden csalódás,
Egy apró halál,
Mit mélyen elrejtesz.
Csoda,
Még tudsz hinni,
Bárkiben bízni,
Csodállak ezért.
Kudarc köréből,
Kitudsz lépni,
S haladni tovább,
Mert tudod,
Nem a Te hibád.
Te újra megbíztál,
S mit átadtál,
Benne hited,
Halott,
Magadba temeted,
S ismét felállsz,
Rázod meg vállad,
Pedig fájhat,
Mégis megőrzöd magad.
MELEKEGTEREMTETT
Megálmodtalak,
Ébren töltött éjszakán,
Háttérből kilépő kép voltál,
Nem szóltál.
Ki nem mondott gondolatok,
Csend voltál,
S én megteremtettelek.
Képkockákból, hangokból,
Mint filmrendező,
S te játszottál,
Beszéltél hozzám,
Jöttél közelebb,
Elhitettelek.
De hiába nyújtottam kezem,
Meg nem érinthettelek.
Álmom voltál,
Több is talán,
Szerelem,
Ha kinyitom szemem,
Nem vagy mellettem.
Szép film lettél,
De elérhetetlen.
EMLÉKKÖNYV
Mi volt elmúlt,
De az emlékek,
Lelkembe,
Mint kőbe vésett érzések,
S mi elhangzott,
Agyamba égett mondatok.
Életem mint emlékkönyv,
Lassan megírt lapok.
Némelyik kép már megkopott,
Van színesebb, elevenebb,
Van, mi kitölt egy fejezetet,
S van, mi csak egy szó,
Ennyi volt.
Ha tehetném, némelyt kiradíroznék,
Mást aranyba foglalnék,
Csak ezeket hagynám meg.
Ha lapoznám vissza emlékkönyvemet,
Nem lennének benne mások,
Csak szép emlékek.
LÉLEKPIHENŐ
Fáradt lelkem megpihenne,
De hol a hely,
Hol egy lélek behunyhatja szemét,
Mikor túl sok volt minden,
Ha elfáradt a küzdelemben?
Hogy küldjem szabadságra,
Aggódást, félelmet,
S mi belül esz?
Hol keressem nyugalmam,
Tengerparton, fa alatt, kék égen?
Ott is csak én lennék,
S bennem épp úgy minden.
Magamban kell meglelnem,
Abban a zugban,
Honnan táplálkozik szeretet,
Mit valaha én kaptam,
Tiszta, őszinte gyerekkorban.
Pihenni, oda merülök el.
HELLO
Hello igazságtalanság,
Köszönj végleg.el!
Hello nehéz sors,
Felejts el!
Hello hazugság,
Nem én vagyok a te embered!
Hiszek az igaz szóban,
Hiszek a jóban,
Hiszek a szerelemben,
Hiszek a szeretetben,
Hiszek benned,
Mikor megismerlek,
Ha ez bűn,
Bevállalom.
Legyen az én bűnöm.
Nem tudok más lenni,
Mert hiszek.
ÁTVÁLTOZNÉK
Világból,
Emberekből,
Madárrá változnék.
Átrepülném a világot,
Élvezném a végtelent.
Szállnék szabadon,
Széttárt szárnyamon,
Siklanék széllel.
Közel a naphoz,
Hadd melegítsen.
Fentről nézve le,
Táj mint térkép,
Alattam terülne.
Nézném a sok embert,
Miként nyüzsögne.
S én az égen,
Tengerkék színben.
Felettük suhannék el.
Néha jó tenne,
Elhagyni mindent.
FÖLDHÖZRAGADT
Mint egy fa olyanok vagyunk,
Gyökerekkel kapaszkodunk,
Berögzült szokásokhoz,
Berögzült élethez,
Egy helyhez,
Nehezen váltunk,
Bár látjuk száradunk,
Fonnyadunk,
Ágaink szomorúan csüngnek,
Hervadnak levelek.
Gyökeret nem szakítunk,
Mert félünk.
Félünk minden újtól,
Változástól.
Választjuk a biztos rosszt,
Végsőkig kitartunk,
Pedig már rég tudjuk,
Megfojt a hely,
Ha maradunk.
IDÉZÉS
Telihold van,
Csillagos az ég,
Megidéznélek,
Ha boszorkány lennék.
Holdsugarán hipp-hopp,
Repülnél be az ablakon,
Bűvölném el a holdat,
Küldenék szerelmet,
De nem vagyok,
S nem is tenném,
Nem a tiéd lenne,
S én meg nem alkudnék,
Nekem ez nem kellene,
Mégis rád gondolok,
Ha érzed, ha nem,
Ez a varázsszerem.
MENNYIT ÉR
Mit érek másoknak?
Megtudom ahogy velem bánnak.
Neked a másik mit ér?
Amit áldozol ezért.
Mit érünk egymásnak?
Pont annyit,
Amennyit teszünk egymásért.
Se többet, se kevesebbet.
Szavak feledésbe merülnek,
Valamit is, csak a tettek érnek.
HA TENGER LENNÉK
Ha tenger lennék,
Minden csepp vizem,
Neked adnám.
Minden tengerszememmel,
Téged néznélek.
Minden szigetemre,
Téged vinnélek.
Ha tenger lennék,
Minden csobbanásom,
Rólad szólna.
Minden hullám,
Téged hívna.
Ha tenger lennék,
Nem változna semmi.
Úgy éreznék,
Mint most.
SZERELMI OKFEJTÉS
Vagy nincs.
Szerelemben nincs kompromisszum.
Ha pusztán,
A lecsupaszított érzést nézem,
Nem mi körülveszi,
Akkor egyszerű,
Ha van,
Akkor a sallangokat kell legyőzni,
Ha nincs,
Nincs miről beszélni.
FORDÍTSD MEG A KARDOT
Kardot fognak rád,
Megrémülsz,
Hátrálsz,
Nézed hegyét.
Töprengsz,
Míg fénye vakít.
Előtted fegyver,
Rád szegezték,
Ha ijedtség elmúlik,
Meg látod a kézt,
Látod ki tartja ellened,
Meglátod az embert,
Ki ártana neked.
Rájössz,
Alattomos kéz.
Azt gondolja sakkban tart,
Ha átgondolod,
Megfordíthatod,
S mi ellened eddig fegyver volt,
Téged erősít,
Ha okosabb vagy.
JOBB NEM BELEGONDOLNI
Tízmilliószoros nap.
Olvastam.
Ha ma bármire gondolok,
Ennyivel lesz nagyobb.
Hol találna helyet?
Kilógna belőlem a gondolat,
S mikor cikáznak össze-vissza.
Hurrikán lenne körülöttem?
Gondolatvihar.
S ha belépnének,
Látható lenne?
Mire gondolnának?
S ki értené?
Hiszen Gondolataim,
Játszanak,
Vitáznak,
Oda vissza passzolják a labdát,
S míg tart a meccs,
Én sem tudom mi győz.
Mások csak furán néznék?
Na és mindez körülöttem.
Hát mit mondjak?
Jobb nem belegondolni.
TÜCSÖK DALRA PIHENNÉK
Legelő mellett elhajtva,
Megállok egy pillanatra.
Frissen kaszált fű illata,
Tücskök hangja,
Oly hangos.
Mindent elnyom.
Hegedűszó,
Csonka fű alatt.
Hányan lehetnek,
Hogy így betöltenek mindent?
Sokan.
Míg társat keresnek,
Egy árva fa,
Rét közepén egymaga,
Tehenek árnyéka.
Távolban,
Bodzabokrok,
Akácok fehérlenek,
Illatukat,
Itt is érzem.
Szép ez a rét.
Pont olyan,
Mint nyáron lennie kell.
Békés.
Míg nézem,
Ezt nyújtja nekem.
Egy kis nyugalmat.
Ha ráérnék,
Talán én is megpihennék,
S fa árnyéka takarna be,
De erre most nincs időm.
Pár perc nyugalom,
Most csak ez jutott nekem.
VELEM VAGY
Folyton-folyvást eszembe jutsz.
Ha reggel kelek,
Veled ébredek.
Ha kávét szürcsölöm,
S van pár percem,
Itt vagy velem.
Ha monoton dolgot teszek,
Mi nem köti le figyelmem,
Te vagy a gondolat,
Veled beszélgetek,
S mennyit vitázom,
Feleselek,
Pedig itt sem vagy,
Mégis győzködöm,
Magyarázom,
De csak én hallom,
Te nem értheted.
Este ha lefekszem,
Jó éjt kívánok,
Veled alszom el.
Látod?
Nem is vagy itt,
Mégis itt vagy.
Gondolataimban,
Velem vagy.
ÍGY DÖNTÖTTÜNK
Én akkor sem sírok,
Ha bele halok,
Pedig belehalok.
Minden nap,
Eltemetek egy napot.
Csak tudnám,
Miért ez a felhajtás,
Miért ez a sok minden,
Titkos,
Eltakart,
Álcázott,
Érzelem.
De mindegy.
Én akkor sem sírok,
S te sem teszed,
Ki tudja mit veszítünk,
De ez van.
Így döntöttünk.
Nem sírunk.
De belehalunk.
LÁNCSZEMEK
Rabod vagyok.
Láncra kötöttél.
Neved minden betűje,
Láthatatlan kapocs.
Kimondva hangok,
Magamnak mondom,
Mondogatom neved.
Talán ettől ilyen erős,
Erősebb mindennél.
Neved,
Szerelem,
Mi rabul ejt,
Nem ereszt.
Vagy szabadulni,
Én nem akarok?
Hiszen,
Önként teszem.
MÁBAN
Olyan régóta élsz,
Napról napra,
Nem foglalkoztat,
Mi lesz holnap.
Az is csak egy nap,
Neki is meglesz,
Saját gondja, baja,
De a mát,
Most éled.
Legyen az életből részed.
Apró öröm,
Egy szelet a tortából.
Mára is jusson,
Valami szép,
Bármilyen nehéz,
De meglegyen.
Van is,
Csak észre kell venned,
Ha másban nem,
A világban,
Valamit mindig rejteget,
Mutat.
Apró virágot,
Szép hajnalt.
Gondok akkor is megvannak,
Ha becsukod szemed,
S nem látod mi van körülötted.
Tedd meg magadnak,
Azt a szívességet,
Hogy észre vedd,
S mai napban,
Találd meg,
Mi mosolyra késztet.
TUDOD MI ÉRDEKEL?
Tudod mi érdekel?
A kezed.
Ha megfogom,
Ne tudjam hol kezdődik tied,
Honnan enyém.
Legyen erős,
Soha nem ereszteném.
Tudod mi érdekel?
A szemed.
Ha belenézek,
Zuhanjak bele,
Mint feneketlen kútba,
De innen kimászni,
Soha ne akarjak.
Tudod mi érdekel?
Az ajkad.
Ha megcsókol,
Legyen olyan forró,
Hogy csapjon fel a láng,
S égjünk benne.
Soha ki ne hunyjon.
Tudod mi érdekel?
A lelked.
Lehet rossz és jó,
Bármilyen,
De hozzám,
Csak őszinte legyen,
Soha ne hazudjon.
Tudod mi érdekel?
Te érdekelsz.
Csak Te.
HANGOD
Te vagy az én csodám,
Hangod benne a zene.
Azon gondolkodom,
Van-e más ilyen,
Mi ennyire megfog,
Nincsen.
Nem tudok szebbet,
Mint mikor,
Te szólsz.
Különös,
Férfias,
Mélyen búgó hangodon.
Sokkal kedvesebb,
Mint képzeletem.
Cseng fülemben.
S játszom le magamban,
Újra, s újra,
Ismételten,
Minden szavad.
Betelni vele nem tudok.
Beszélj hozzám,
Éjjel, nappal,
Mesélj,
Mondj bármit,
Had halljam,
Hangod.
SZÉP A VILÁG
Miben élünk,
Csak észre sem vesszük.
Kaptunk egy ajándékot,
De behunyjuk szemünk,
Rohanjuk a hétköznapi életet.
Elsiklunk mind-e felett,
S nem látjuk mi szemünket szúrja.
Meghallanánk,
Ha ordítani tudna?
Kiáltana egy virág:
Idenézz!
Milyen szép vagyok!
Szólna egy hópehely,
Csendesen:
Csillag vagyok, kicsi vagyok.
Láss!
Vajon akkor felfigyelnénk,
Vagy futnánk tovább?
Szerintem igen.
Mi változna?
Ugyan az a világ volna.
HOGY SZERESSENEK
Szeressél,
S szeretve legyél,
Minden más leküzdhető,
De ezt kierőszakolni,
Nem tudod.
Tehetsz bármit,
Egyszerűen nem működik,
Egy oldalra csúszik.
Az egyensúlyt megtalálni,
Hogy épp úgy szeress,
Ahogy téged szeretnek,
Nagyon nehéz,
Szinte lehetetlenség,
De ha nem bíznánk,
Mégis ebben,
Tönkre menne minden,
Nem mozgatna semmi sem,
Mert legerősebb rugó,
Mégis a szeret.
Még nem találtak ki jobbat,
S nem is fognak,
Mert emberek vagyunk,
S mind erre vágyunk,
Hogy szeressenek.
BETELT A POHÁR
Betelt a pohár,
Nyomás repeszti falát.
Eljöhet a pillanat,
Mikor azt mondod elég?
Megtörténhet,
Hogy fegyvert kell fognod,
Akkor is ha nem akarod,
Ha ellenkezik lelkeddel,
Lázad ez ellen mindened,
Saját jellemed?
Rákényszeríthetnek,
Ha már léted,
Életed forog kockán,
Mikor már reped a pohár?
Még mindig nem tudom,
Szabad-e fegyvert fognod.
Ki fegyvert fog,
Fegyver által vész el.
Ki akar háborúban elesni,
Ilyen Istentelen játékba belemenni?
Mégis mi van belekényszerítenek,
Mikor önmagad kell védened?
Na,
Erre feleljen meg mindenki magának,
Mert én nem tudom a választ.
SAM SEM
Sam sem, sam sem,
Niincs egy vasam sem.
Mondja Hofi,
De mit mondjak én,
S mit tegyek?
Eladjam lelkem?
Eladjam testem?
Eladjam eszem?
Mit adjak el,
Hogy pénzem legyen?
Ezeket nem,
Utálnám magam.
Eladok valamit a lakásból,
Este elbulizom.
S nem marad,
Egy vasam sem,
Sam sem, sam sem.
TUDOM ILYEN VAGY
Tudom milyen a kezed.
Ha megfognám,
Mint régi ismerős érintene.
Erős, kemény,
Kis kezem benne elveszne,
S tied biztonságot nyújtana.
Úgy érezném,
Megjöttem,
Itt a helyem.
Tudom milyen a vállad.
Ha ráhajtanám fejem,
Meleg bőrödön át,
Hallgatnám szíved.
Végre pihennék
Lehet fel sem kelnék,
Kialudnám magam.
Te lennél párnám,
Nyugalmam.
Tudom milyen a szemed.
Ha egymásra néznénk,
Zuhannánk a végtelenbe.
Bele egymás lelkébe,
Mert olyan mint az enyém,
S olyan mint ellentétje,
Te szemed,
Az enyém tükre.
ÉJJELI PILLANGÓ
Van egy éjjeli pillangó,
Fürdőszobámban.
Nó, nem olyan,
Ez a csempén van.
Mikor befekszem a kádba,
Gyönyörködöm benne.
Már egy napja ott van,
Mozdulatlan.
Lehet más elhessegetné,
Vagy agyon csapná,
De én csak nézem,
Milyen szép.
Remélem,
Még egy darabig ott marad,
S mikor fürdök,
Nézhetem majd.
INDULNÉK
Csak csettintened kell,
Indulok is,
Megyek.
Lehet kedvedért,
Repülni megtanulnék,
Hogy elöbb ott legyek.
Kérned kell,
S megyek.
Kicsit én is félek,
De semmi nem állíthatna meg.
Előre tudom milyen lenne.
Beülnék az autóba,
Boldogan, mosolyogva,
Szólna a zene,
Kevésbé izguljak,
De úgysem sikerülne,
Mert hozzád mennék.
Csak hívnod kellene,
S indulnék
CSAK MOSOLYOGTAK
Tornácos ház oldalánál,
Ült nagyapám, nagyanyám.
Papámon mellény, kalap.
Kendő,
Nagymamám hosszú ősz haján.
Csak mosolyogtak.
Fűben közelükben,
Locsolócső feküdt.
Én azon játszottam,
Kitárt karokkal.
Balerina voltam,
Majd kötéltáncos.
Nagyszüleim büszkén néztek,
Dicsértek,
Nem esel le.
Ügyes vagy.
Hát nem látjátok,
Innen nem tudok?
Nem értettem hogy lehet.
Csak slagon sétáltam,
De nekik csoda voltam,
Mosolyogtak,
S szeretetet kaptam.
NEM VAGY MINDEGY
Igen, aggódtam,
Nem is tagadom.
Ilyen vagyok,
Rendkívül mód tudok aggodalmaskodni.
Biztos a szívem teszi,
Az a nyughatatlan.
Féltelek,
De majd megpróbálom,
Kevésbé kimutatni,
Persze,
Úgy sem fog sikerülni.
Igazából nem is tudom,
Rossz-e ez.
Ha valakit szeretünk,
S nem mindegy,
Vele mi történik,
Akkor féltjük,
Aggódunk,
Akkor is ha nincs rá okunk.
Én is ezt tettem.
Nem vagy mindegy nekem.
CSENDESEDEM
Vihar közeleg,
Kitárt erkélyajtóm előtt függöny táncol,
Juttat szobámba enyhülést,
Ahogy feltámad a szél,
S hoz magával éji neszeket,
Apró fa levelek zizzenését,
Kutyák távoli ugatását.
Miről beszélnek,
Ebben az éji órában,
Mikor hold sincs fent,
Nem tudom.
Máshol jár az eszem,
Nem alszom.
Nem az éjjeli zajoktól,
Gondolatoktól.
Ki nem mondott őszinte szavak,
Hangosabbak,
Lázonganak,
Azok nem hagynak.
Dúlnak-fúlnak,
De majd lecsendesedem,
Mint vihar mi tovább ment,
Én is úgy teszek.
Csendesedem.
HAZUGSÁG OLIMPIKONJA
Magas a mérce,
Magas az ugróléce,
S mikor neki rugaszkodsz,
Nem érinti lábad szemétséglécét,
Bőven felette repülsz,
Tartod az ívét.
Emelik egyre feljebb,
Ahogy gonoszság nő benned,
De nem kell félned,
Olyan magasan van,
Már nem tart veled senki,
Önmagad kell legyőzni.
Sikerül is,
Te vagy az örök győztes,
Tied a hazugság babérja,
Te vagy az örök olimpikonja.
DE........
És ez a de,
Bármi lehet,
Lehet, hogy,
De megalázkodás,
Lehet, hogy,
De csak szerelem,
Lehet, hogy,
De hittem neked,.
De most itt vagyok,
Lehet, hogy,
De most,máshol lennék,
De igen, máshol lennék,
De lehet, hogy naiv vagyok,
De tudom, hogy jó vagyok,
De te gondolj amit akarsz,
De én, tudom kivagyok.
HOROSZKÓP
Horoszkóp.
Gondoltam elolvasom,
Bár nem hiszek benne.
De ki tudja?
Nyilas.
Azt írja:
Tehetetlennek érzem magam.
Ez igaz,
Előfordulhat.
De ilyenkor,
Mások szabnak gátat nekem,
Én nem állok magam útjába,
Akkor sem hiszem,
Hogy minden nyilas egyforma.
Egy nap is sok ember születik,
Nem egy hónapban.
Mennyi én lenne a világban?
Jönnének velem szembe,
De még egyel sem találkoztam.
Mert mégiscsak egy vagyok.
Én.
S már meg is dőlt a horoszkóp elmélet.
Azért néha olvassuk,
Ha hízelgő.
TANÁCSTALANSÁGPOSTA
Mikor tanácstalan vagy,
S már annyiszor végig gondoltad,
De még mindig nem tudod mi lenne jobb,
Leülnél az asztalhoz,
Papírra vetnéd a felmerülő kérdést.
Most mit tegyél?
Borítékolnád,
Feladnád a Tanácstalanságpostán.
S másnap érkezne a válasz,
Benne az utasítással,
Már csak végre kellene hajtanod,
S megszűnnének a gondok.
Hát igen, így is lehetne.
De akkor gondolkodnánk egyáltalán,
Vagy futnánk egyből a postára,
Kérdéseinkkel,
S várnánk a megoldásokat?
Mástól kapott feleletek töltenék meg fejünket?
Biztosan.
Szép lassan,
Leereszkednénk az állat szintjére,
Már nem is használnánk az eszünket,
Pedig ez a különbség,
De feladnánk a könnyebb életért,
S megszűnnénk emberek lenni.
KÉPTELEN KÉPKERET
Mint egy üres képkeretben,
Cserélődő fotók,
Felvillanó,
Rég eltűnt arcok.
Kik valaha életen részei voltak,
Újra s újra megjelennek,
Mint homályos kép,
Vagy egy rövid filmjáték,
De az érzést mit itt hagytak,
Sokkal mélyebben megmaradt.
S kiket szerettem,
Szívemben,
Mint aranyba foglalt képkeretben,
Őrzöm arcukat,
S nem csak azt,
Minden emléket,
Mint drága kincset,
S felidézem,
Soha ne feledjem,
Mert míg élek,
Addig ők is élnek.
KERESZTEM
Nagy a keresztem,
Elférne rajt minden,
Galádság,
Árulás,
Hazugság mi tiéd.
S hol vagy te,
Igaz szó, őszinteség?
Nagy a keresztem.
S te remény,
Elhagytál,
Igazság,
De mindegy már.
Cipelem,
Mást nem is tehetek.
Próbáltam,
De nem ment,
Túl nehéz a kereszt.
S Te sújtasz le ismét.
Kitudja miért,
Nehéz a kereszt,
De bírom,
Mert kiróttad rám.
Bírom,
Mert célod van velem,
Különben miért lenne,
Ilyen nehéz a keresztem?
MAGÁNYOS FARKAS
Magányos farkas ró egyedül,
Letérve az útról,
Céltalan,
Életére okot nem talál,
Megy amerre lát,
Maga sem tudja miért.
Társat nem keres,
Útját nem állják,
Jó így neki,
Életét,
Magányos farkasként tengeti.
De ahogy telnek a napok,
Telnek az évek,
Céltalanság ad-e ezeknek értelmet?
S ő mivé lesz,
Ha már nem olyan erős,
Ha már menni sem akar,
S megkopó bundáját,
Erdő rejti majd?
Mi lesz veled,
Magányos farkas?
ILLÚZIÓKIRÁLY
Ülsz a trónon,
Tele a zsebed,
Azt hiszed,
Neked már mindent lehet,
Elvégre király vagy.
Majd te hozod a törvényeket.
Nem adsz.
Kérni tőled meg minek,
Ha szót sem ismered?
Kik körülötted vannak
Szenvednek alattad,
Király,
Mégis tőlük vagy,
Azzá emeltek.
Ettől képzeled magad,
Felsőbbrendűnek,
De illúzió.
Trónod,
Szék a konyhából,
S ha kilépnek igádból,
Koronád hull.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 3
Tegnapi: 4
Heti: 34
Havi: 222
Össz.: 57 258
Látogatottság növelés
Nelli Gondolatok - © 2008 - 2024 - poltkornelia.hupont.hu